Edó által ismerhetjük ezt a gyönyörű verset, melyet öröm volt olvasni. Valóban a gondolatokat tisztán kell tartani, hiszen minden rossz először a gondolatban fogan meg, s ölt alakot.

Juhász, a sivatag vándora dalt küldött szerelmének. Sok szerelme lehetett, mint álalában minden bölcs embernek, aki nem leli élete párját, hiszen elég egy hang, egy tekintet, egy boka villanása, s már szerelembe esik a művész.

Rossz érzés, amikor tolulnak fel a rossz emlékek, érzések, s nem sikerül kiírnia az embernek magát, mert sok benne a feszültség. Írni csak nyugodtan,  gondtalanul lehet, a problémák súlya megnehezíti az alkotást.

Milyen jó is lenne kicsit meghalni, aztán előlről kezdeni az életet tiszta lappal, új szerelemmel, barátságokkal!

Ma mindent, médiát, művészeket, minden karriert az ördög álarcosbálja kezdete óta a Pokol angyalai adnak, s irányítanak. Tőlük való minden jutalom, minden szerelem, hiszen megárnyékoló Istenükről született Jézus is, Sátán népének pogány népeivel, ahogyan Pálnál olvashatjuk minden tisztátalansággal együtt. A sötétség apokalipszisét jelentik a sztárok, indigós gyerekeket a másodpéldányuk.

Váci sokat szenvedhetett, csapások terhe alatt egyetlen kívánsága az volt, hogy szeressék, gondoljanak rá legalább egyetlen este.