Vikike verse nagyon megható! Először el sem hittem, hogy Babits írta, nem találkoztam még ezzel a versével. Igen, minden gazdagságnál a legnagyszerűbb ajándék a szeretet.

 

Cukrot,virágot,gyöngyöt szerettem volna hozni Néked :
nincs gyöngyöm,cukrom,virágom.
Görnyedve hozom ahelyett s teszem a
kezedbe,nézzed,
keserű életemet,egyetlen terhes
gazdagságom.

Ez ami megmaradt még,e meztelen is
gazdag élet,
s ezt nem adom,csak visszaadom már :
mert jól tudom,ki vagy ? s hogy benned és
általad élek,
kenyerem és levegőm ! s rég nem volnék,
ha te nem volnál.

Óh különös hatalom !szeretet erős
gyengesége
-s óh gyenge erősség ! oly védtelen
benned...
Életem pórázát tartod,de téged bilincsel a vége
s mégis én vagyok zsarnok és hóhér,s te
aki enged és szenved.

Letérdelek s úgy szánom-bánom óráid
letörött virágát,
mint aki barbár talppal ment át egy
drága réten :
óh ki gyógyítja meg az elrontott örömök
rózsaágát ?
ki mondja a tiprott percnek : "Kelj föl kis százszorszépem !"

Órák és percek helyett fogadd el egész
életemet,
virágok helyett egész mezőt,noha
fölégett és nem virágos :
de virághamvval,s lásd,könnyel is trágyás,s
ha új plántáid beülteted,
minden szirmot földajkál,s neked áldoz.