Klarisz mutatta be nekünk advent második vasárnapján ezt a gyönyörű verset. Kívánunk nagyon kellemes karácsonyi készülődést!

 



December, fekete hónap, Lesben a pőre szelek.

Tar fákon, tar venyigék közt néma sötét feszeleg,

és sárga-piros kacatokként kései, gyér levelek.



Megzendül a nyers elem: ujjuj! Táncol a dőre sereg,

röpködne a talmi madárraj, csak nem szól, nem csicsereg.

Ádvent szakad ágra, világra: már várja mind a telet.



Üzenget a tájnak a tél, közeleg a kegyes Karácsony.

Az utolsó megtűrt levél első cicomája a fákon.

Fácánok, őzek, kósza nyulak ámildoznak avítt csodákon:



Békével töltözik a völgy, csönd gyűlik földünkre, bársony-

egyszer csak, egyszer, angyalok szállnak alá zizegő szárnyon.
Fehér, fehér lesz, minden fehér- kivirágzik minden madárnyom.