Nagyon szép napsütéses napra ébredtünk, teljen mindenkinek úgy a napja, ahogyan szeretné! 

Ősz van immár teljes,
sárga-piros ősz van:
ég a világ, lángol,
tűz van benne, tűz van.

Puszta a mező már,
a füvek elégtek:
mostan kertek, erdők,
falevelek égnek.

Az égen a felhők
szürkén gomolyognak:
ég a világ, füstöl,
perjék kavarognak.

Úgy repül a varjú
egy helyről, más helyre,
s úgy lepi a földet,
mint fekete perje.

Kiabál a varjú,
azt mondja, hogy “kár! kár!…”
Ez a kárvalló szó,
ez az őszi zsoltár.

Ég a világ künn s benn:
ég a szívem, lángol,
s bánat száll a tájra
szívem hamujából.

Ne varjú, ne varjú, -
fülemile keljen,
s örök tavaszról és
nyárról énekeljen!…