Nincs szívet szaggatóbb érzés a magánynál. Hogy miért kerülnek emberek ilyen helyzetbe, ezt mutatja a média helyzete is, az emberek miatt, akik körülveszik őket. Most már az internet adta világban könnyebben találnak egymásra a magányos lelkek, de ott, ahol élnek, továbbra is egyedül bírkóznak mindennapjaik reménytelenségével. 

 

Eljön mindenkinek a pillanat,
Mikor egészen egyedül marad,
Mikor mellette senki,semmi más,
És nem segít sem átok,sem sírás.

Az élet távol,a halál közel,
Bűnt,balgaságot semmi sem föd el,
Mikor az ember az Írás szerint
Megméretik és megítéltetik.

Eltünnek a boldog káprázatok,
Minden,ami az életnek színt adott.
Kialszik a remények csillaga,
S a lélek van a pusztában maga.