Az nem lehet, hogy annyi évszázadon át hiába volt minden küzdés, minden harc a jövő érdekében, hogy a számtalan terv mind az enyészeté lesz, kudarcba, mocsokba fulladjon.

 

Anyám, az arcod úgy tüzel most
S könnyeidet rejtegeted:
Vajjon mi van édes apámmal?
Megint beteg?

Vagy fejét szomoru lehajtva
Búsúl egy hideg sztrájk-tanyán?
Mi lesz velünk és mindig így lesz
Édes anyám?

Nem, kislyányom, nem lesz így
De te ne búsulj, de dalolj,
Már készül a te boldogságod
Tán valahol.

Kis lyányom szörnyű ez az Élet,
Csupa örökség s csupa vád.
A te jövődért izzad, harcol
Édes apád.