Milyen furcsa a szerelem. Mennyi bizonyíték kell a kedvestől mindaddig, míg el nem hisszük, biztosan szeret minket. 

Ketten,kedvesem meg én
kint a Bétune erdejében
sétáltunk kedd éjjelén
s játszottunk a holdsütésben,
míg megvirradott,
s a pacsirta szólt legott:
"Induljatok már haza"
s néki így szólt rá szava:
"Nem reggel ez,
tested oly szép,sudár,
szeress,szeress,
hazudik a madár."

Hozzám simult könnyedén,
s nem sokat szabódtam én sem.
Hármat csókolt szépszerén,
s visszadni én se féltem.
Igy mulattatott,
S azt kívántuk volna ott,
bár száz évig tartana,
éj maradna,s szólana:
"Nem reggel ez,
tested oly szép,sudár,
szeress,szeress,
hazudik a madár."