Hasonló gondolat fogalmazódott meg bennem a kilencvenes években, amikor azt írtam: Minden áldott este legyen karácsony!

Márai sokkal hamarabb ünnepivé emelte a hétköznapokat, s talán úgy is érezte, ahányszor a tollat kezébe fogta. Ragyogott a világ, megszelidült az északi szél, megváltozott minden körülötte, amikor írni kezdte csodálatos szavait. 

"Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal: tehát az ünneppel."