Bessenyei Nóra: Egy vers, egy ember2009.08.23. 22:10
Áldás és rontás
Nóra újra küzd a gyógyulásért gyógyászati rákjából. Most Németországban gyógyítják, magánbetegként. Ebben a kezelésben bízik. Teljes akaraterejét mozgósította. Újra. A költségeket szülei segítségével próbálják meg fedezni.
Áldás és rontás
Mert hiszem, hogy van kegyelem.
Csak nekem nem. Csak nekem nem.
Hogy miért nem? És másnak miért igen?
Mert ne feledjük: van
más,
van másik oldal,
van, akinek áldás jut és nem rontás.
Csak nekem nem. Csak nekem nem.
Van másik oldal. Van remény.
Van esély, hogy megnyílik a kemény
mennybolt és
a napot látod, nem a felleget.
Van remény. Van lélegzet.
Az utolsó: addig tart
a vágy, hogy rontás helyett
áldást küldjön rád az,
aki sorsod felett dönt: a vég,
a végzet, a könny?szív? ég,
vagy csak a vak véletlen,
hisz hogy is hihetnéd, hogy lát az,
aki rád áldás helyett rontást ad?
Van kérdés. Van: miért? Nincs válasz.
Mert nem tudhatod,
áld vagy ront-e az,
ki rád áldás helyett rontást ad.
Lehet a rontás is kegyelem:
csak nekem. Másnak nem,
mert míg más aprón, tétován lépked,
én sorsomat kemény léptekkel kimérem,
és elfogadom fejem felett a felleget.
Mert hiszem, hogy van kegyelem.
Mikor, hogyan, miért, miért nem,
nincs kérdés – nincs válasz.
Van út. Az útnak ha vége van,
nem tudhatod, áld vagy ront-e az,
ki rád szelíd osonás helyett
vad bukdácsolást ad.
Az út végét botorkálva is eléred,
éveidet könny? kézzel kiméred,
és elfogadod fejed felett a felleget,
vagy ha süt rád, a szigorú napot –
az áldást vagy rontást is elfogadod.
Van miért. Van válasz. Van remény.
Van áldás, van rontás – két testvér.
Test és vér – áldás vagy rontás?
Nem tudhatom. Nem tudhatod.
|