Milyen nagy szerelem, amikor minden gondolat a Kedvest juttatja a költő eszébe! Ez az igazi - bár ki tudja, egy művésznek mennyi "igazi" szerelme van, hiszen, meghall egy hangot, meglát egy szép szempárt, s már szerelmes -!

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.