Őszre emlékezik a költő tavasszal. Még egy pár hónapunk van addig, míg átéljük a rügyező fák, zöldbe öltöző rét katarzisát. Előttünk a hosszú, hideg tél, melyet ahogy múlnak az évek, egyre jobban nem szeretünk. Keveset ropog a lábunk alatt a frissen hullott hó, még szánkózni, síelni is alig lehet néha. Jég van és rengeteg sebesült. Reménykedjünk igazi télben a csodálatos őszi elmúlás után. 

Milyen furcsa lenne, ha együtt lennének az évszakok! Az ősz a nyárban, tél tavaszban.

Kellemes jövő hetet kívánok Önöknek! 

Jó reggelt és kellemes hétvégét kívánok Önöknek! Ismét elszaladt egy hét, mint a többi a felpörgetett időben.  

Mennyire ritka az igaz barátság! Rokon szívű emberrel hol is lehet találkozni?  

 Az i.e. IV. vagy III. században élt Lao-ce (Öreg mester) Tao Tö king filozófiai költeményéből:

(Mennyire jó lenne, ha ma is igaz lenne: a gyenge legyőzi az erőset!)