Milyen éles látása van Tóth Árpádnak! Észreveszi azt, ami felett mások elsiklanak. Bizony, mi nem látunk egy víz fölé hajló ferde fában életet, nem gondoljuk, hogy arra húzza a lelke valamiért.Egyesek azt tartják: régen minden fának volt őrizője, különös öreg manók képében.
Ki mit akar az élettől, meghatározza szűkebb környezetét, tágabb világképét, formálja a hozzátartozó embereket egészséges esetben. Mindegyikünk olyan, mint egy parányi alkotóeleme a világnak, s ha csak egy rossz akad, megfertőzheti az egészet.