Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz |
|
2009.01.27. 18:10 |
Gábor osztotta meg velünk a vers élményét arról a költőről, aki gyermekszemmel akarta látni a felnőtteket, az óriások világát, aki azonosulni tudott a mindig rosszat elkövető csöppségekkel.
|
 |
Kosztolányi Dezső: Beteg |
|
2009.01.26. 16:25 |
Van, aki a világ helyzetétől, a fák, az élővilág pusztításától beteg, mint ahogyan David Cooperfield is egykor, van, aki már belebetegedett a világ fertőzéseibe, durvaságaiba, ezért beteg, gyógyítatatlanul, hiszen az egészségügy még embereket soha nem tudott meggyógyítani, akik a markába kerültek a szociáilis búvópataknak az ötvenes években. Születésem előtt még olyan orvosok is voltak, akik viperákat tettek a betegek lábára. Sokkal könnyebb összerakni egy teremtményt, mint egy embert meggyógyítani. Különösen, ha össze is törik őket, s a törések mentén csapásokat is kap az ember testébe. Nekem orrom, fülem, fejem törte össze a volt férjem, s amikor beteg lettem, azt mondta az analfabéta református volt uradalmi cselédség leszármazottja: - aki beteg, dögöljön meg! - és becsapva az ajtót magamra hagyott kis kis gyermekkel, akik csak hozzám tartoztak, mert soha nem volt apjuk.
|
|
Száraz tónak nedves partján |
|
2009.01.25. 22:21 |
|
A magyarok himnuszát olvashatják Kedves Olvasók. A denevér köpenye a kutyák népének ma is fellelhető a református egyháznál. Eszti elevenítette fel gyermekkori dalunkat.
|
|
Vészi Endre: Mondatok, vasárnap |
|
2009.01.25. 12:27 |
Vészi Endre vasárnapi versével kívánok Önöknek kellemes délutánt és nagyon szép jövő hetet!
|
|
Nagy László: Anyám ül, mint egy óriás; Itthon vagyok |
|
2009.01.25. 12:23 |
Nagy László (Felsőiszkáz, 1925. július 17. – Budapest, 1978. január 30.) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító.
Élete
A Veszprém megyei Felsőiszkázon született. Édesapja, Nagy Béla (1889-1969), elismert gazdaként különböző tisztségeket töltött be, bíró is volt. Festőnek készült. Édesanyja, Vas Erzsébet (1905-1995), nyárádi születésű gazdalány. A szülők 1923-ban kötöttek házasságot, s négy gyermekük született: Izabella, Mária, László és István. Az utóbbi Ágh István néven vált ugyancsak jeles költővé.
Az elemi iskolát Felsőiszkázon (1931-1938) végezte. 1935 augusztusában csontvelőgyulladás támadta meg a lábát, többször műtötték, közben idegek sérültek meg, így élete végéig járógép használatára kényszerült. Betegsége miatt az ötödik osztályt csak 1938-ban végezhette el, kitűnő eredménnyel.
A polgári iskolába Pápán járt (1938–41), az Első kettőt Magánúton, Egy év alatt járta ki. 1941-1945-ben a református kollégium kereskedelmi középiskolájában folytatta tanulmányait. 1945 júliusában érettségizett. 1945-1946-ban Iszkázon tartózkodott.
1946 augusztusában Budapestre utazott. Az Iparművészeti Főiskolán grafikus szakon kezdte meg tanulmányait. 1947-ben átjelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, rajz szakra. Kezdtek megjelenni első versei: előbb egy diákújságban, majd 1947 decemberében a Valóságban. Bekerült Sőtér István híres Négy nemzedék című antológiájába is. 1948 nyarán eldöntötte, hogy mégis inkább költő lesz, s ősszel a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar–szociológia–filozófia szakra, majd fél év után áttért az orosz szakra, hogy Szergej Jeszenyint fordíthasson.
Létem ha végleg lemerült,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
[…]
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra?
– Ki viszi át a szerelmet?
Már nem diákként, hanem elismert fiatal íróként kapott ösztöndíjat Bulgáriába, hogy tanulja meg a nyelvet és fordítson belőle. 1949 őszétől 1951 nyaráig közel két évet töltött Bulgáriában, s később is gyakran visszajárt.
1952. augusztus 20-án házasságot kötött Szécsi Margit (1928-1990) költőnővel. 1953-ban született meg András fiuk. Eleinte albérletben laktak, gyermekük a pestlőrinci anyai nagyszülőknél nevelkedett, majd Zuglóban kaptak lakást. 1953 augusztusától 1957 februárjáig a Kisdobos szerkesztője, majd főszerkesztője. 1957 elején megszűnt irodalmi állása, és évekig műfordításból élt. 1959-től haláláig az Élet és Irodalom képszerkesztője, majd főmunkatársa.
1966-ban Kossuth-díjat kapott. Az 1960-as években néhány verseskötetéhez készített illusztrációkat. 1975 februárjától napi rendszerességgel vezetett naplót, amely 1994-ben jelent meg Krónika töredékek címmel. 1978. január 29-én, influenzából lábadozva részt vett felesége szerzői estjén. Másnap reggel meghalt. A halál oka: szívinfarktus. A Farkasréti temetőben temették el.
Az ősi iskolaváros tiszteletre méltó hagyományaival, szellemi örökségével, valamint szüleitől tanult akarattal és kitartással felvértezve indult útjának a huszadik századi magyar művészet kiemelkedő alakja, Nagy László. A tehetséges parasztgyerekként induló és A. Tóth Sándor világhírű művésztanár diákjaként festőnek induló felsőiszkázi születésű fiatal a református kollégium diákja lett. Az Orlay, Jókai Mór és Petőfi Sándor szellemi utódaként említhető költő zárkózott és mély érzésű tizenévesként ismerkedett elsősorban Ady költészetével.
A költő életének pápai vonatkozását Kerecsényi Zoltán kutatta fel és foglalta össze Már itt kuksolok című kötetében. A Jókai-füzetek sorozatban megjelent kötet előszavában Alpárné dr. Szála Erzsébet, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának dékánja kiemelte Nagy László egyik interjújában tett üzenetét: Ha még lesz emberi arcuk, úgy csókoltatom őket.
A kötetet dr. Hermann István, a kiadó, a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár és Nyomda igazgatója mutatta be, majd Huszár János Bél Mátyás-díjas helytörténész-tanár, a kiadvány lektora és a szerző méltatták. A könyvbemutatón közreműködtek az egykori pápai Nagy László Általános Iskola diákjai és Gosztola István versmondó.A költő életének pápai vonatkozását Kerecsényi Zoltán kutatta fel és foglalta össze.
Nagy László születésének 80. évfordulójára az Új Horizont 2005/4. számában jelent meg a Születésnapra című interjúfüzér Véghelyi Balázs szerkesztésében. A költővel kapcsolatos emlékeikről, gondolataikról vallanak benne: Berek Kati színművész, Gömöri György, Lászlóffy Aladár, Utassy József, Vári Fábián László költők, Kovács Sándor Iván és Alexander Gjurov irodalomtörténészek, Jadranka Damjanov és Kjoszeva Szvetla műfordítók, Sára Sándor filmrendező, Orosz János, Páll Lajos és Vigh Tamás képzőművészek, Györe Zoltán, Kocsár Miklós, Orbán György és Tóth Péter zeneszerzők, ifj. Csoóri Sándor népzenész, valamint Pozsgay Imre politikus, egyetemi tanár. Az interjúfüzérből különnyomat is készült és belekerült Véghelyi Balázs: A megíratlan és a megírt idők c. könyvébe (Hungarovox Kiadó, Bp., 2007) is.
Nagy László költő és Szécsi Margit sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25-1-34.
Július 1-jén Pápán emléktáblát avatott a Nagy László Kör a Kossuth-díjas költő tiszteletére.
Dombormű szentelés a "fényes arcú" költőnek (Forrás: http://www.hircity.hu/cgi-bin/hircity/in...90&print=1)
"Nagy Lacinak különös fénye volt. Az arcának, a tekintetének, a mosolygásának, a mozdulatainak. Ezt a fényt a feje feletti glória adta, aranyozta be vele lényét. Mint a szentekét. Mert Nagy László szent ember volt. Egyetlen mindmáig, akinek a nevét az írószövetségi választólapon szavazáskor nem húzta át senki. Ha valaki nép író-költő volt valaha is ebben az országban, hát Nagy László az volt. De én soha urbánusabb, entellektüellebb lélekkel nem találkoztam, mint ő. Lám, milyen jól megfér egyazon testben kétfajta lélek: és hogy a kétlelkűség is lehet egy, sőt három is lehet egy; miként az Atya, a Fiú, a Szentlélek is egy az Igazisten képében…"
E Végh Antali gondolatokkal idézte meg a Kossuth-díjas költőt, az egykori pápai római katolikus fiúiskola diákját Kerecsényi Zoltán, a pápai Nagy László Kör elnöke július 1-jén, a kora délelőtti órákban zajlott Nagy László emléktábla avatásán.
A pápai Szent Anna Óvoda /az egykori római katolikus fiúiskola épülete/ Zimmermann utcai főhomlokzatán felszentelt alkotás Tirnován Ari Vid erdélyi származású művész alkotása, egy ruskicai fehér márvány lapra felhelyezett portré-dombormű.
Az emlékjelet Salgó Ferenc kanonok-plébános áldotta meg, avatóbeszédet pedig Dr. Kontrát Károly parlamenti képviselő, a Költő rokonsága képviseletében mondott, - kiemelve a poéta tisztaságát, nemzetet összefogó jellegű üzeneteit. A sok, önzetlen adakozó, a helyi honvédszervezetek valamint a Veszprém Megye Kultúrájáért Közalapítvány támogatásának köszönhetően megvalósult emlékjel kiegészítése annak a tavaly, Márfi Gyula érsek által avatott gránit szöveges-emléktáblának, amely a most elhelyezett dombormű alatt olvasható.
Az avatáson megjelent szép számú ünneplő Babos Tibor szavaló előadásában Nagy Lászó "Szárnyak zenéje" című versét is meghallgathatták, végül az emlékezés virágait helyezték el, melyeket Pápa városa képviseletében Dr. Hermann István és Bocskay László képviselők, a pápai Nagy László Iskolai Alapítvány részéről Takácsné Piszker Éva igazgatóhelyettes és Bogdán Zita tanárnő helyezett el. Az emlékünnepély fényét emelte, hogy jelenlétükkel megtisztelték az alkalmat a Költő rokonai, Vas Károly és Vas Zita, de a jelenlévők k
|
|
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról |
|
2009.01.24. 23:58 |
Mennyire igaz Illyés verse! Ahol zsarnokság van, mindenben az van, nincsen kivétel.
|
|
T. Fiser Ildikó: Álomtündér |
|
2009.01.24. 20:53 |
Nagyon szép hétvégét kívánok, Jó éjszakát és kellemes ébredést!
|
|
Kölcsey Ferenc: Kazinczy |
|
2009.01.23. 20:01 |
Ma van a magyar kultúra napja 1989. óta. Emlékezzünk közösen kíváló nagyságainkra, akik érzékenyek voltak a korra és büszkék a nyelvre, melynek megújításában, őrzésében részt vettek.
Kölcsey Ferenc született 1790. augusztus 8-án Sződemeteren, elhunyt 1838. augusztus 24-án Szatmárcsekén.
Élete
Nemesi családból származott, édesapja Kölcsey Péter, édesanyja Bölöni Ágnes volt. Apja akkor halt meg mikor fia 5 éves volt, ezért az akkor 5 éves Kölcseyt édesanyja Debrecenbe küldte iskolába, ahol 14 éven át, 1809-ig tanult. Jobb szeme világát gyermekkori himlő következtében elveszítette. 11 éves korában meghalt édesanyja, ezután a háztartást Panni néni, a család régi, hű szolgája vezette, s gondját viselte mind neki, mind három testvérének. A megyei hatóság az árva gyermekek gyámjául Gulácsy Antalt nevezte ki, némi anyagi támogatással ő is segített a családon.
1813-ban költészetet tanult. Még 1805-ben, Csokonai Vitéz Mihály temetésén ismerkedett meg Kazinczy Ferenccel, akinek barátsága nagy hatással volt rá. Nagyjából ettől az időtől fogva Kazinczy legfőbb oktatója és példaképe lett Kölcseynek.
1809-ben befejezte tanulmányait a debreceni református kollégiumban, Pestre ment törvénygyakorlatra, azonban ügyvédi vizsgára már nem jelentkezett: feladta a jogi pályát az irodalomért. 13 éves korában írta első verseit. Álmosdra vonult vissza kis birtokára, s ott gazdálkodva, egyedül tanulmányainak élt. Mindemellett gondoskodott öccseiről is.
1823. január 22-én tisztázta le Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból című nagy költeményét, amely Erkel Ferenc zenéjével Magyarország nemzeti himnusza lett. E napot 1989 óta a Magyar kultúra napjaként ünnepeljük. A mű eredeti kéziratát Kölcsey saját kezű aláírásával az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.
1826-ban Pestre utazott, ahol megalapította az Élet és Literatura című folyóiratot.
Az 1829. évi tisztújításkor a megye főispánja, báró Vay Miklós Kölcseyt tiszteletbeli aljegyzőjévé tette, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósága pedig Pozsonyban, 1830. november 17-én, a nyelvtudományi osztály vidéki rendes tagjává nevezte ki.
1832-ben Szatmár megye főjegyzőjévé, ugyanabban az évben november 6-án országgyűlési követté választották.
Mint politikus a reformok híve volt, küzdött Erdély és a részek visszacsatolásáért, az alkotmánynak a nép felszabadításával korszerűsített átalakításáért és a magyar nyelv jogaiért.
Hazatérése után többet politikai közszereplést azonban nem vállalt, kizárólag az irodalomnak élt. 1836. november 12-én a Kisfaludy Társaság alapító tagja lett.
Utolsó nagy műve, Wesselényi védelme, melyet barátja hűtlenségi perében készített, kimerítette erejét. Rendkívüli tisztességére és megbecsültségére utalva, Wesselényi így emlékezett meg róla: „Nem közénk való volt”. Halála hirtelen következett be. Egy hivatalos útja alkalmával szekéren utazva viharos zápor érte, meghűlt és egyheti betegeskedés után 1838. augusztus 24-én meghalt.
Főbb munkái
* Emléklapra
* Élet és Literatúra
* Huszt
* Himnusz
* Paraneisis Kölcsey Kálmánhoz
* Rebellis vers
* Vanitatum Vanitas
* Zrínyi dala
* Zrínyi második éneke
|
|
Walt Witman fordítások |
|
2009.01.23. 11:31 |
Walt Whitman élete:
A farmer,majd ácsmester Walter Whitman és Louisa Van Velsor második gyermekeként látta meg a napvilágot.(Szülei egyebként a korai Long Island-i telepesek leszármazottai voltak.) Hét testvér volt, akik megélték a gyermekkort: Jesse (1818–1870), Mary Elizabeth (1821–1899), Hannah Louisa (1823–1908); Andrew Jackson (1827–1863); George Washington (1829–1901); Thomas Jefferson (1833–1890); és Edward (1835—1892).
1823. május 27-én a család Brooklyn-ba költözött.
1825. július 4-én Marquis de Lafayette Brooklyn-ba látogatott és – Whitman-ék emlékezete szerint – megölelte Walt-ot.
1825-1830. A brooklyn-i állami iskolába járt. A család ekkoriban sűrűn költözködött a városon belül.
1830-1831. Kilépett az iskolából és titkárként dolgozott egy ügyvédnek/ doktornak.
1831-1832. Elsajátítgatta a nyomtatás mesterségét gyakornokként a Long Island Patriot-nál (ejtsd: long ájlend petriót).
1832-1835. 1832 nyarán Worthington nyomdájában dolgozott. Ez év őszétől egészen 1835 májusáig betűszedő volt a Long Island Star-nál. Még 1833-ban a család visszaköltözött Long Island-be.
1835-1836. New York-ban dolgozott nyomdászként, ám az 1836. augusztus 12-i nagy tűzvész után- mikor is a nyomda területe megsemmisült- munkanélkülivé vált.
1836-1838. Iskolákban tanított Long Island-en, East Norwich-ban, Hempstead-ben, Babylon-ban, Long Swamp-ben és Smithtown-ban.
1861-1865. Az amerikai polgárháborúban északiak mellett állt a déliekkel szemben.Haditudósítóként és betegápolóként tevékenykedett a harcok ideje alatt.Háború után Washingtonban dolgozott minisztériumokban.
|
|
Gyulai Pál: Tanács |
|
2009.01.22. 16:53 |
Klarisz által hozott gyönyörű írást olvashatunk a költő tanácsával, mely mindenkinek megszívelendő!
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
