Lehunyom szemem és elképzellek!
Az első csókot mit ajkamra loptál
át a felhők felett túl a végtelenen
kezed kezembe kapaszkodva vezettél
szemed tengerében úsztam
és te szemem tükrében éltél.
Elvesztünk egymásban
nem létezett más világ
gyermeki szívünk
nem ismert határt.


Lehunyom szemem és elképzellek!
Az igaz szerelmet mit lelkembe zártál
át a mennyek kapuján túl az életemen
arcod arcomhoz bújva fülembe suttogtál
hangod dallamában ringatóztam
és te hangom hullámjain vitorláztál.
Angyalok éneke zengett
nem hallottuk más dalát
gyermeki szívünk
nem ismert határt.

Lehunyom a szemem és elképzellek!
A búcsúszót mit szívembe véstél
át a mélységen túl a pokol tornácán
Fejed ölembe hajtva csak sírni tudtál
könnyeid tavában megfulladni vágytam
és te könnyeim záporában velem haltál.
Elvesztünk a világban
nem volt már a másik
gyermeki szívünk
felnőtté válik.

Lehunyom a szemem és elképzellek!
Az új esélyt mit elvesztettem
át az üveghegyen túl az óperencián
szerelmes szavaid utolsó imám
egy életen át kísért az érzés
a végső búcsú nincs visszatérés.
Elvesztem a világban
hol van a vágy?
Felnőtt szívem
kővé vált.