Bölcs történetet olvashatunk a csend magyarázatáról:
Egy klauzúrás baráthoz elment valaki és megkérdezte tőle:
- Mire tanított meg téged életviteled csendje?
A szerzetes éppen vizet merített a kútból és azt válaszolta látogatójának:
-Nézz le ebbe a kútba! Mit látsz? Az ember belenézett:
-Nem látok semmit!
Kis idő múlva, mialatt teljesen mozdulatlan maradt, a barát újra megkérte látogatóját:
- Most nézz le! Mit látsz a kútban?
Az ember engedelmeskedett és azt felelte:
- Most saját magamat látom: tükröződöm a vízben!
A szerzetes akkor így szólt:
Látod, amikor beleeresztem a vödröt, a víz mozgásba jön, felülete hullámzik. Most ellenben nyugodt. Ez a csend megtapasztalása: az ember a csendben magára ismer.
Bármennyire is ellentmondásosnak tűnt, a Mester mindig azt hangoztatta, hogy
az igazi újító, aki képes mindent úgy hagyni, ahogy van, mert mindent
tökéletesnek lát.
- De akkor miért akarna bármit is megreformálni? - tiltakoztak a
tanítványok.
- Nos, vannak újítók és újítók. Az egyik típus hagyja, hogy a cselekedetek
átfolyjanak rajta, s ő maga semmit sem tesz; az ilyen emberek változtatják
meg a folyók alakját és folyását. A másik típus állandóan buzgólkodik; az
ilyenek arra az emberre hasonlítanak, aki azon fáradozik, hogy még
nedvesebbé tegye a folyót.
/forrás:Jamekka/
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
- Mire tanított meg téged életviteled csendje?
A szerzetes éppen vizet merített a kútból és azt válaszolta látogatójának:
-Nézz le ebbe a kútba! Mit látsz? Az ember belenézett:
-Nem látok semmit!
Kis idő múlva, mialatt teljesen mozdulatlan maradt, a barát újra megkérte látogatóját:
- Most nézz le! Mit látsz a kútban?
Az ember engedelmeskedett és azt felelte:
- Most saját magamat látom: tükröződöm a vízben!
A szerzetes akkor így szólt:
Látod, amikor beleeresztem a vödröt, a víz mozgásba jön, felülete hullámzik. Most ellenben nyugodt. Ez a csend megtapasztalása: az ember a csendben magára ismer.
Bármennyire is ellentmondásosnak tűnt, a Mester mindig azt hangoztatta, hogy
az igazi újító, aki képes mindent úgy hagyni, ahogy van, mert mindent
tökéletesnek lát.
- De akkor miért akarna bármit is megreformálni? - tiltakoztak a
tanítványok.
- Nos, vannak újítók és újítók. Az egyik típus hagyja, hogy a cselekedetek
átfolyjanak rajta, s ő maga semmit sem tesz; az ilyen emberek változtatják
meg a folyók alakját és folyását. A másik típus állandóan buzgólkodik; az
ilyenek arra az emberre hasonlítanak, aki azon fáradozik, hogy még
nedvesebbé tegye a folyót.
/forrás:Jamekka/