Eszti a Költészet napjára két verssel kedveskedett nekünk. Egyik Tóth Árpádé, másik Bessenyei Györggyé.
Tóth Árpád: Meddő órán
Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok a föld kerekén.
Bessenyei György: Szépség
Ez egy isteni kép díszes formájával, Egyenes termete; nyájas orcájával. Mosolygással teszi többnyire szavait, Rendesen vonítja széjjel ajakait. Az egészség látszik vidám személyjébül, Öröme szökdös fel mellyére, szívébül. Édes titok tetszik tündöklő szemébe. Gyakran elsóhajtja magát nagy hevébe. Mosolygást, játékot ereszt maga körül, Úgy mozog lankadva, a szépségének örül
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.
Bessenyei György: Szépség
Ez egy isteni kép díszes formájával,
Egyenes termete; nyájas orcájával.
Mosolygással teszi többnyire szavait,
Rendesen vonítja széjjel ajakait.
Az egészség látszik vidám személyjébül,
Öröme szökdös fel mellyére, szívébül.
Édes titok tetszik tündöklő szemébe.
Gyakran elsóhajtja magát nagy hevébe.
Mosolygást, játékot ereszt maga körül,
Úgy mozog lankadva, a szépségének örül