A viszkető bal szemnek örült a költőnő, mert kell, hogy boldogság érje, szüksége van rá, mégha babona is, amit gondol.
Ma viszketett a bal szemem,
lehet, hogy öröm ér...
nem is hiszed, hogy reszketek
egy falat örömér',
már szinte babonás leszek;
jelek után kapok
s ilyen vajákos híradást
magamra olvasok.
Mert kell nekem, hogy higgyem azt,
hogy végre öröm ér,
mint szomjúzónak korty ital,
mint éhesnek kenyér,
mint rabnak egy kis napsütés,
úgy kell e hit nekem,
tenyérnyi zöld, hol vágyaim
nyáját legeltetem.
Ne mondd, kérlek, hogy babona,
nem érted, mily öröm?
remélni, hogy ma öröm ér,
ne rontsd el örömöm...
Mi legyen az? nem is tudom,
lehet, hogy valami
jó hírt fogok nagy messziről
Őróla hallani!"
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
