Megható Juhász Gyula hite, az Istent várta, aki a végítélet után a földre száll. Eddig négyszer volt apokalipszis 1958. óta, s még egyszer sem szállt az Időjelek megadása után a földre az Isten.Itt a földön kell megoldani az ártatlan emberek védelmét olyan hatalommal, akik nem patkósak, nem ördögiek, nem ember-áldozók.
Fölégettem az összes hidakat,
Egyedül állok örök ég alatt.
Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
Csak a magány s szegénység van velem.
Nem lázadok már és nem álmodom
És nem sírok a földi romokon.
Meghaltam sokszor és nem élek én.
De mindeneknek bánata enyém.
Jövő minden reményét ringatom,
Mint a vihart és fészket a falomb.
Így állok örök békességbe már
S az Istent várom, aki földre száll.
Egyedül állok örök ég alatt.
Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
Csak a magány s szegénység van velem.
Nem lázadok már és nem álmodom
És nem sírok a földi romokon.
Meghaltam sokszor és nem élek én.
De mindeneknek bánata enyém.
Jövő minden reményét ringatom,
Mint a vihart és fészket a falomb.
Így állok örök békességbe már
S az Istent várom, aki földre száll.