Nemrég még kezeidet fogtam finoman,hogy meg ne szorítsam vékony ujjacskáidat.
    Orvosnak szántalak, tanítottalak az élet rejtelmeire. Másfél éves voltál és ismerted a mediciánokat, tudtad, egy kisgyermeknek mikor mire mit kell beadni.
     Egyszer, amikor egy éves voltál, sétálni mentünk. Estére hűvös lett. Én a szobába mentem begyújtani az olajkályhát, a konyhai már égett. Te kivettél egy kislábast a szekrényből, a hűtőből egy tojást, s vékony hangocskádon azt mondtad: - Mama, sütöttem magamnak tojást!
     Tíz hónapos voltál, amikor első lépéseidet megtetted sógornom felé, s már beszélni tudtál. Mindenki csodált Téged. Másfél évesen slágereket adtál elő nem hamisan, szépen a hangján. Mindig énekkel altattalak el, megszokottá vált az énekhang a családban. Sokat játszottunk gitárral is kitalálósat, nyelvi játékokat.
      Az idegrendszerem megsérült örökké, minden fontosabb állomásnál, ami életedben ért, a kórházban landoltam, nem tudtalak orvosi pályád felé irányítani többé. Maradtál primitív emberek között, sőt kocsmában dolgozva alkoholista csürhe iszonyatainak voltál szem és fültanúja.

     Már soha nem lehetsz az, aminek születtél, s én sem lehetek a jóságos anya, amilyen voltam egykoron.

     Bízom abban, hogy lesz erőd ahhoz, hogy gyerekeidnek megad mindazt, amit nekem nem sikerült végig vinnem.

    Nagyon boldog születésnapot kívánok közös ünnepünkön. Születésnapi ajándékom vagy, mely egy életre szól.

péntek, 2009. március 6.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés