Harmóniába rejtett szépség
Csonkaságba zsúfolt épség
Hajnalban megbújó sötétség
Fájdalomba préselt könyörgés
Felkiáltok. Halljátok meg.
Itt vagyok. Csodaként. Hangtalanul.
Érintésért, megértésért
Ölelésért, gyertyafényért
Kúszva, könyörögve
A nagy keretre könyökölve
Golgotákon megfeszítve
Sziklákat elgördítve
Meghalva és megszületve
.."Ó, Uram,ha egyszer felkelek
És csendes szívű békés bölcs leszek,
Ha messzeségek karja el nem ér,
S szívem csak múltak díványán henyél...
Ha nincs már vágyam, nincsen sóhajom,
Csak békességgel megrakott hajóm...
Ó Uram ! Tekints akkor reám,
S most halld meg, mintha akkor mondanám:
Ha már elvetted ífjúságomat,
Ha tüzem nincs már, lángom lelohadt,
Ha rám fújtál és fényem kialudt,
Fújd szét Uram a megmaradt hamut..."
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
