| Blog : Tóth Árpád: Boldog csönd |
Tóth Árpád: Boldog csönd
2009.02.12. 11:04
Gyönyörű verset írt Tóth árpád rímesen a természet boldogságáról, s a végén a sajátjáról. Mitől boldog a tiszta vízű tó? Attól, hogy a vize tiszta. Mitől boldog fehér habfelleg? Mert fehér, s nem fekete zivarfelhő? Mitől boldog a fenyő? Lényegében a természet boldogsága a saját boldogságunkat jelenti. Mi vagyunk a felelősek a tó tisztaságáért, a fenyő életéért, a tiszta, s nem füstös fellegekért, sőt még a nőért is, akinek boldogságát a férfinem köszönheti. A férfinép elfeledte talán, hogy felelős a természetért, a nőkért és a gyermekekért, az ő vállára lett téve a világ terhe: a gondoskodás. A nők dolga ezer másféle munkából, érzelmekből áll, melyre a férfinép nem képes.
Oh boldog a kis lusta tó,
Szelíd képeket ringató,
Partja virágtól roskadó,
S ha este jön a posta-ló,
Bús nagy feje rádől s mohó
Hűs kortyot inni néki jó.
És boldogok a fellegek,
Mily könnyű mind! Mind fenn lebeg!
Milyen halványan lengenek!
Álomraj és sóhajsereg,
Ha emberszívből felremeg,
Nem ily szelíd. A szív beteg.
És boldogok a vén fenyők,,
Hullámos, dús, zöld függönyök,
Mögöttük alkony jajja nyög
S boldog e jaj a lomb mögött:
Szent, terhes alkony, most szülöd
Áldott leányod, - ő a Csönd.
Őt várom, vak már a szobám.
A négy fal roppant halovány.
S jön a rejtelmes, néma lány,
Megcsókolja hűsen a szám.
Szívem megáll s boldog. Talán.
|
|
| |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
