Klarisz hozta nekünk Fleming versét. Vajon, ha önmagát legyőzi az ember, megnyugvásra lel a Földön? Miután átadta testét a kínoknak, minden bajnak, mit rá zúdítanak mások, utána jön a kánaán?
Ne csüggedj mégse, bár vihar szorongat és tép,
Köpd le az irigyet, a sorsnak ki ne térj,
Légy magadnak elég s ne gyötrődj és ne félj,
Ha szerencse, idő s tér rád uszítja vészét.
Üdvödet s kínodat előre mind kimérték;
Tedd, amit kell s ne bánd meg, bármit is tegyél,
Parancsot sose várj, s ne nézd, mi lesz a bér.
Valóra váltja minden perc, amit remélsz még.
Miért rí s ujjong ki-ki? Markában életének
kulcsa. Nézz szét: amit csak látsz körülted, ez
mind benned van. Hát hiú ábrándokat ne fess.
Még mielőtt tovább mégy, önmagadba térj meg.
Ki legyűrte magát, az el sohase vesz;
Annak mindenki már alattvalója lesz.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
Köpd le az irigyet, a sorsnak ki ne térj,
Légy magadnak elég s ne gyötrődj és ne félj,
Ha szerencse, idő s tér rád uszítja vészét.
Üdvödet s kínodat előre mind kimérték;
Tedd, amit kell s ne bánd meg, bármit is tegyél,
Parancsot sose várj, s ne nézd, mi lesz a bér.
Valóra váltja minden perc, amit remélsz még.
Miért rí s ujjong ki-ki? Markában életének
kulcsa. Nézz szét: amit csak látsz körülted, ez
mind benned van. Hát hiú ábrándokat ne fess.
Még mielőtt tovább mégy, önmagadba térj meg.
Ki legyűrte magát, az el sohase vesz;
Annak mindenki már alattvalója lesz.