Emberi Értékek - G-Portál

Nagy László (Felsőiszkáz, 1925. július 17. – Budapest, 1978. január 30.) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító.

Élete

A Veszprém megyei Felsőiszkázon született. Édesapja, Nagy Béla (1889-1969), elismert gazdaként különböző tisztségeket töltött be, bíró is volt. Festőnek készült. Édesanyja, Vas Erzsébet (1905-1995), nyárádi születésű gazdalány. A szülők 1923-ban kötöttek házasságot, s négy gyermekük született: Izabella, Mária, László és István. Az utóbbi Ágh István néven vált ugyancsak jeles költővé.

Az elemi iskolát Felsőiszkázon (1931-1938) végezte. 1935 augusztusában csontvelőgyulladás támadta meg a lábát, többször műtötték, közben idegek sérültek meg, így élete végéig járógép használatára kényszerült. Betegsége miatt az ötödik osztályt csak 1938-ban végezhette el, kitűnő eredménnyel.

A polgári iskolába Pápán járt (1938–41), az Első kettőt Magánúton, Egy év alatt járta ki. 1941-1945-ben a református kollégium kereskedelmi középiskolájában folytatta tanulmányait. 1945 júliusában érettségizett. 1945-1946-ban Iszkázon tartózkodott.

1946 augusztusában Budapestre utazott. Az Iparművészeti Főiskolán grafikus szakon kezdte meg tanulmányait. 1947-ben átjelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, rajz szakra. Kezdtek megjelenni első versei: előbb egy diákújságban, majd 1947 decemberében a Valóságban. Bekerült Sőtér István híres Négy nemzedék című antológiájába is. 1948 nyarán eldöntötte, hogy mégis inkább költő lesz, s ősszel a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar–szociológia–filozófia szakra, majd fél év után áttért az orosz szakra, hogy Szergej Jeszenyint fordíthasson.

Létem ha végleg lemerült,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
[…]
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra?

– Ki viszi át a szerelmet?

Már nem diákként, hanem elismert fiatal íróként kapott ösztöndíjat Bulgáriába, hogy tanulja meg a nyelvet és fordítson belőle. 1949 őszétől 1951 nyaráig közel két évet töltött Bulgáriában, s később is gyakran visszajárt.

1952. augusztus 20-án házasságot kötött Szécsi Margit (1928-1990) költőnővel. 1953-ban született meg András fiuk. Eleinte albérletben laktak, gyermekük a pestlőrinci anyai nagyszülőknél nevelkedett, majd Zuglóban kaptak lakást. 1953 augusztusától 1957 februárjáig a Kisdobos szerkesztője, majd főszerkesztője. 1957 elején megszűnt irodalmi állása, és évekig műfordításból élt. 1959-től haláláig az Élet és Irodalom képszerkesztője, majd főmunkatársa.

1966-ban Kossuth-díjat kapott. Az 1960-as években néhány verseskötetéhez készített illusztrációkat. 1975 februárjától napi rendszerességgel vezetett naplót, amely 1994-ben jelent meg Krónika töredékek címmel. 1978. január 29-én, influenzából lábadozva részt vett felesége szerzői estjén. Másnap reggel meghalt. A halál oka: szívinfarktus. A Farkasréti temetőben temették el.

Az ősi iskolaváros tiszteletre méltó hagyományaival, szellemi örökségével, valamint szüleitől tanult akarattal és kitartással felvértezve indult útjának a huszadik századi magyar művészet kiemelkedő alakja, Nagy László. A tehetséges parasztgyerekként induló és A. Tóth Sándor világhírű művésztanár diákjaként festőnek induló felsőiszkázi születésű fiatal a református kollégium diákja lett. Az Orlay, Jókai Mór és Petőfi Sándor szellemi utódaként említhető költő zárkózott és mély érzésű tizenévesként ismerkedett elsősorban Ady költészetével.

A költő életének pápai vonatkozását Kerecsényi Zoltán kutatta fel és foglalta össze Már itt kuksolok című kötetében. A Jókai-füzetek sorozatban megjelent kötet előszavában Alpárné dr. Szála Erzsébet, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának dékánja kiemelte Nagy László egyik interjújában tett üzenetét: Ha még lesz emberi arcuk, úgy csókoltatom őket.

A kötetet dr. Hermann István, a kiadó, a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár és Nyomda igazgatója mutatta be, majd Huszár János Bél Mátyás-díjas helytörténész-tanár, a kiadvány lektora és a szerző méltatták. A könyvbemutatón közreműködtek az egykori pápai Nagy László Általános Iskola diákjai és Gosztola István versmondó.A költő életének pápai vonatkozását Kerecsényi Zoltán kutatta fel és foglalta össze.

Nagy László születésének 80. évfordulójára az Új Horizont 2005/4. számában jelent meg a Születésnapra című interjúfüzér Véghelyi Balázs szerkesztésében. A költővel kapcsolatos emlékeikről, gondolataikról vallanak benne: Berek Kati színművész, Gömöri György, Lászlóffy Aladár, Utassy József, Vári Fábián László költők, Kovács Sándor Iván és Alexander Gjurov irodalomtörténészek, Jadranka Damjanov és Kjoszeva Szvetla műfordítók, Sára Sándor filmrendező, Orosz János, Páll Lajos és Vigh Tamás képzőművészek, Györe Zoltán, Kocsár Miklós, Orbán György és Tóth Péter zeneszerzők, ifj. Csoóri Sándor népzenész, valamint Pozsgay Imre politikus, egyetemi tanár. Az interjúfüzérből különnyomat is készült és belekerült Véghelyi Balázs: A megíratlan és a megírt idők c. könyvébe (Hungarovox Kiadó, Bp., 2007) is.
Nagy László költő és Szécsi Margit sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25-1-34.

Július 1-jén Pápán emléktáblát avatott a Nagy László Kör a Kossuth-díjas költő tiszteletére.

Dombormű szentelés a "fényes arcú" költőnek (Forrás: http://www.hircity.hu/cgi-bin/hircity/in...90&print=1)

"Nagy Lacinak különös fénye volt. Az arcának, a tekintetének, a mosolygásának, a mozdulatainak. Ezt a fényt a feje feletti glória adta, aranyozta be vele lényét. Mint a szentekét. Mert Nagy László szent ember volt. Egyetlen mindmáig, akinek a nevét az írószövetségi választólapon szavazáskor nem húzta át senki. Ha valaki nép író-költő volt valaha is ebben az országban, hát Nagy László az volt. De én soha urbánusabb, entellektüellebb lélekkel nem találkoztam, mint ő. Lám, milyen jól megfér egyazon testben kétfajta lélek: és hogy a kétlelkűség is lehet egy, sőt három is lehet egy; miként az Atya, a Fiú, a Szentlélek is egy az Igazisten képében…"

E Végh Antali gondolatokkal idézte meg a Kossuth-díjas költőt, az egykori pápai római katolikus fiúiskola diákját Kerecsényi Zoltán, a pápai Nagy László Kör elnöke július 1-jén, a kora délelőtti órákban zajlott Nagy László emléktábla avatásán.

A pápai Szent Anna Óvoda /az egykori római katolikus fiúiskola épülete/ Zimmermann utcai főhomlokzatán felszentelt alkotás Tirnován Ari Vid erdélyi származású művész alkotása, egy ruskicai fehér márvány lapra felhelyezett portré-dombormű.

Az emlékjelet Salgó Ferenc kanonok-plébános áldotta meg, avatóbeszédet pedig Dr. Kontrát Károly parlamenti képviselő, a Költő rokonsága képviseletében mondott, - kiemelve a poéta tisztaságát, nemzetet összefogó jellegű üzeneteit. A sok, önzetlen adakozó, a helyi honvédszervezetek valamint a Veszprém Megye Kultúrájáért Közalapítvány támogatásának köszönhetően megvalósult emlékjel kiegészítése annak a tavaly, Márfi Gyula érsek által avatott gránit szöveges-emléktáblának, amely a most elhelyezett dombormű alatt olvasható.

Az avatáson megjelent szép számú ünneplő Babos Tibor szavaló előadásában Nagy Lászó "Szárnyak zenéje" című versét is meghallgathatták, végül az emlékezés virágait helyezték el, melyeket Pápa városa képviseletében Dr. Hermann István és Bocskay László képviselők, a pápai Nagy László Iskolai Alapítvány részéről Takácsné Piszker Éva igazgatóhelyettes és Bogdán Zita tanárnő helyezett el. Az emlékünnepély fényét emelte, hogy jelenlétükkel megtisztelték az alkalmat a Költő rokonai, Vas Károly és Vas Zita, de a jelenlévők k

Nagy László: ANYÁM ÜL, MINT EGY ÓRIÁS

Anyám ül, mint egy óriás

gúzsba kötözve tart ölén,

ott rúgkapálok, pántlikás,

ütköző-szarvú kis bölény.

Bontsd a bogot, mert meghalok,

szeretnék élni szabadon,

a lányok vörös angyalok,

öklelném őket friss havon.

Nagy László: ITTHON VAGYOK

Csípős szélben jöttem,

bolond idő volt,

a Somló-hegy ködben

hóval villogott.

Lenyargaltunk gyorsan

domboldalakon,

átdobogtunk lassan

deszka-hidakon.

Láttam a ház vedlett

mész-pikkelyeit,

sár-udvara tetszett,

régen jártam itt.

Zúgott szálas erdő

ibolyák fölött,

vadvizekben felhő,

bibic fürdött.

Állt a láthatárra

kék csákós torony,

kertünk alatt nyárfa

nyújtózott nagyon.

Megláttam anyámat,

kormot seprűzött

elrepült a bánat

szeles fák között

Súgó
Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés

Oldal tetejére

Nagy László: Anyám ül, mint egy óriás; Itthon vagyok