Már talán elgondolkoztak azon: miért nincsen olyan ereje a téli napnak, hogy lebarnítson bennünket. Mennyi tudnivaló van a természetről, melyek után nem is nézünk, elsiklunk felettük, természetesnek vesszük őket!
Várnai Zseni is a tavaszi nap-ragyogást kívánja versében, a rügyfakadást sietteti.
A nap mint rézvörös korong
vacog a hideg égen,
a szív ilyenkor elborong:
Nem láttam napot régen.
A szív ilyenkor elmereng,
s tavaszi fényre vágyik:
- pattanj ki, rügy, ne szenderegj,
zöldellj ki újra pázsit!
Jöjj, hóvirág, szépülj világ,
virulj tavaszi fényben,
mosolyogj rám, tűnt ifjúság,
ragyogj, mint réges-régen!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
