Adós maradtam ez év január elsején Petőfi Sándor születésnapjának megünneplésével.

Most pótolom ezt hitvallásának versével, melyet január elsején írt a költő, bár igazság szerint Az apostol lenne méltó nagy költőnk emlékéhez Szilveszter főhősével.

Az irodalomból egyik kedvenc korszakom a szabadságharc időszaka volt. Érettségin  mégis elrontottam a könnyűnek tűnt vizsgatételt, kijavítására a dolgozat átadása után már nem volt lehetőségem, így az addigi tantárgy kiváló tanulója jegyemet alaposan lerontottam.

Petőfi a kedvencem volt népiességével, szabadság vágyával, forradalmi lelkületével. Egy kicsit hasonlítottam rá. Kevesen tudják megérteni a művészek szabadság vágyát, a szerelmét, csak azok, akik maguk is annak születtek.

Nekem sajnos nem sikerült az életem, kerékbetört a zenei tehetségem. Azóta vergődöm ebben a dzsungelben, melybe beleszülettem, s tudom, kiút ebből már nem lehetséges.