Emberi Értékek - G-Portál

Eszti ismertetője a naptárról szól. Mennyire hihetetlen a hónapok elnevezése, mint a Janusból a janu-ár, Juliusból július, Oktáviánusból október, de másféle megfontolás is vezette a hónap elnevezőket, mint az ár és az ember képző is mutatja - a szavak megalkotásánál. Nyelvtörténészek nyilván pontosan tudják a hónapok eredetét. Mi csak találgatni tudunk, mint a napoknál. Egyértelmű, hogy a hétfő hét főből lett, a szerda egykori szertorna és az orosz igen összetételéből.

A latin hónap elnevezésekben felfedezhető RIV egykori Anna Erich Fried által feldolgozott történetével egyezik meg, kinek neve oda-vissza Anna volt, akihez az út a rózsán át vezet. Gariv Anna, Virág Anna, rivezlek Anna, szólt a magyar fordítás, ez szeretlek-et jelent, valamint a ber képzője a Bertalannak, melynek vannak al-változatai is, Al-bert összetételből.

Érdemes utána nézni a szavak összetételének, melyek nagyrésze szótagolással jött létre.

Eszti által megtudhatjuk, milyenek voltak a régi naptárok, hogyan alakult ki a mai csillagászatnak is megfelelő - időjárással összefüggő - valós naptárunk.

A rómaiak korábban egy 10 hónapos, a Hold járására alapuló naptárat használtak, amelyben minden hónap 29 vagy 30 napos volt. Az év így 295 napból állt. E régi naptár emlékét még mindig őrzi például a december hónapunk neve, amely "10. hónapot" jelent (szeptember=7. október-8 november-9.). A naptár a március hónappal kezdődött. A tropikus évben természetesen jóval több napból áll egy év, és számunkra szokatlanul hangzik, hogy egy év napjainak száma ne essen közel a 365-höz. A nagy eltérés azért lehetséges, mert a rómaiak ekkoriban a két téli hónapot, mivel mezőgazdaságilag hasztalanok voltak, nem tartották fontosnak számon tartani.

Később Pompilius király az i. e. 5. században bevezette a 11. és 12. hónapot is, a "10. hónap" és az korábbi számítási rendszer szerinti első hónap, a március közé. Így az év már 355 napos lett. A tropikus évhez képest még így is fennmarad 10 nap különbség. A hiányt úgy korrigálták, hogy kétévenként február 23. és 24. között betoldottak még egy hónapot. A korrekció elrendelése a mindenkori hatalom joga volt, amiből sajnos rengeteg visszaélés, ti. a konzulok megbízásának meghosszabbítását az év meghosszabbításának árán is előszeretettel eszközölték ki. A naptárreform előtt így az eltérés már 90 napra rúgott.

Julius Ceasar i. e. 46-ban (708 Ab Urbe Condita) naptárreformot hajtott végre Szoszigenész, az alexandriai csillagász javaslatára. A 90 napos eltérést úgy korrigálta, hogy naptárreform első éve 445 napos volt. Innentől kezdve az évek 365 naposak lettek, de minden negyedik évben 366 napos szökőév következett; vagyis a Julián naptárban az év átlagosan 365,25 nap hosszú. Ez már jobban megközelíti a csillagászati értéket, ami 365,242198 nap. Az eltérés évente mindössze kb. 11 perc, amit a császár jelentéktelennek talált. Valójában azonban ez az eltérés 128 év alatt már kitesz egy egész napot (ezért vezetik majd be a Gergely-naptárat). Ceasar megörökítette saját dicsőségét azzal, hogy a Quintilis hónapot (melynek eredeti jelentése "5. hónap") magáról Iuliusnak nevezte el.

Az első szökönapot a J.E. 3. évébe iktatták be. A saját időszámításának első évében J.E. 1. évében Cézárt meggyilkolták, igy a végrehajtásba hiba csúszott. AUC.745-ig /J.E.36/ 12 szököévet iktattak be, 3 évenként. Augustus J.E.37-J.E.51-ig nem iktatott be szököévet (kihagyta a már beiktatott 3-at) amíg /AUC.762/J.E.53-ban újból március 21. lett a napéjegyenlőség dátuma. Ettől kezdve minden 4. év a szökő év.

Augustus császár nem volt elégedett az új naptárral. Úgy érezte, hogy a július hónap utáni Sextilius (vagy "hatodik") hónapot át kellene keresztelni Augustusra. Ezt meg is tette. A Sextilius hónap azonban csak 30 napos volt, eggyel kevesebb, mint a Julius hónap; ez így nyilvánvalóan tarthatatlan volt, de a császár helyretette a dolgokat úgy, hogy "ennek már úgyis mindegy" alapon elvett egy napot a februárból, és az Augustus hónaphoz toldotta. Augustus császár naptárreformja jól példázza a politikai reform fogalmát is. A reform sikeres volt, mivel még ma is "hatályban van".

Érdekesség, hogy az átnevezés szokását további uralkodók is folytatták, bár reformjaik, úgy tűnik, nem élték túl alkotójukat. Caligula a "Hetedik hónapot", a Septembert Germanicusra keresztelte; Néró szerint az Aprilisra jobb szó a Neroneus, a Maiusra pedig a Claudius, sőt, a Iuniust is átnevezte Germanicusra. Domitianus a Septembert Germanicusra, az Octobert (a "Nyolcadik hónapot") Domitianusra keresztelte. A Septembert máskor is átnevezték, például Antoniusra vagy Tacitusra. Meg kell hagyni, az új nevek mindig izgalmasabbak voltak. A "Kilencedik hónap" nevű a Novembert is átnevezték már, például Faustinára vagy Romanusra. Commodus egészen különleges uralkodó volt, az összes hónapot átnevezte, az új neveket felvett neveiből merítve, a következőképp (januártól decemberig): Amazonius, Invictus, Felix, Pius, Lacius, Aelius, Aurelius, Commodus, Augustus, Herculeus, Romanus és Exsuperatorius.

A mai naptárunk még annyiban követi az új Julius-Augustus féle naptárat, hogy a szökőnapot hagyományosan továbbra is február 23-a után szokás beiktatni (a Pompilius-féle megoldás emlékére).

A szökőévek hibái
A Julián naptárban rendszeresen négy évenként következtek a szökőévek (a közhiedelem szerint ez most is így van), így 365.25 nappal számolt, pedig a valóságban ennél valamivel kevesebb ideig tart egy év, tehát nem 365 nap és 6 óra, hanem 365 nap 5 óra 48 perc és 46 másodperc. Emiatt a naptár késik (mire az évnek 'valójában' már pont vége van, a naptár szerint még nincs) és négyszáz évenként átlagosan három nappal csúszik el, egész pontosan 128 évenként egy felesleges nap "keletkezik". Ezt a hibát már a Niceai zsinaton is észrevették és a húsvétot hozzáigazították a valós csillagászati évhez, de a naptári dátum hibáját nem javították ki, így a naptár továbbra is késett.

A hónapok elnevezése
XI. JANVARIVS
XII. FEBRVARIVS
I. MARCIVS
II. APRILIS
III. MAJVS
IV. JVNIVS
V. JVLIVS (QVINTILIS)
VI. SEXTILIVS
VII SEPTEMBERIVS
VIII. OCTOBERIVS
IX. NOVEMBERIVS
X. DECEMBERIVS

Az évek számozása
Magyarországon az évek számozása a 12. századtól történik a mostani polgári évek szerint. Előtte még a magyarok használták a saját időszámításukat és a bizánci időszámítást is. Így az 1100 előtti adatokat nagyon óvatosan kell kezelnünk. Ami előtte volt, az mind csupán átszámítással történt, és jelentős hibák is vannak az évszámlálás adataiban. Sőt némely krónika egyszerűen átvette a szeleukida éra dátumát.

A juliántól a Gergely-naptárig
A julián naptár 10 napos eltérésével át lett állítva, és egy új naptár, a Gergely-naptár bevezetése vált szükségessé.

XIII. Gergely pápa 1581 februárjában, azaz a mai átszámolás szerinti 1582 februárjában rendelte el a Gergely-naptár bevezetését. 1582. október 4-e, csütörtök után 1582. október 15-e, péntek következett. Ez a Gergely-naptár. A Gergely-naptárban a százzal osztható számú évek közül csak minden 4. szökőév. Az 1700., 1800., 1900-as év nem volt szökőév. A legközelebbi "százas" szökőév 2400. lesz, mert a 2100., 2200., 2300-as év nem lesz szökőév a Gergely-naptár szerint. A Gergely-naptár következő időszerű reformja 4782. körül várható. Ugyanis évi 27 másodperccel mozog a Föld a Nap körül lassabban, mint a mai időszámlálásunk, ezért 3200 évente a Gergely-naptárban egy napot ki kell még hagyni.A Gergely-naptár 365,242500 napra van beállítva, míg az igazi napév csillagászati értéke 365,242198. A julián naptár 365,250000 pontos volt csak. Ennél csak egy naptár pontosabb: a maja naptár 365,242129 napos.

A római naptártól a julian naptárig