Klarisz ismertette meg velünk Kányádi csodaszép versét. A költő nem kívánt mást,"csak" boldogságot, emberséget, azt, hogy tudják, ki honnan ered, békességet, a hópehelyben való gyönyörködést.  Nagyon szép kívánságok, bár egyszerűnek tűnnek. Az emberek elfeledték, honnan erednek, igazából nem értékelik a boldogságot, amikor eléri őket, csak utólag, amikor elmúlott, az emberséget egy fensőbbrendűbb érzésnek gondolják, amiért szeretik megalázni az olyan embereket, akiknek a nevét nagybetűkkel kellene beírni az Élet könyvébe. Ilyen a természetük. Az Akik és a valakik közötti különbségnek ez a titka.

Kívánok én is Önöknek sok boldogságot,  több emberséget környezetükben, hivatalokban, munkahelyeken, értelmiségiek között és hogy tudják, honnan erednek, békességet és a természeti csodákban való gyönyörködést!