Ismét jön karácsony, -- nap mint nap közeleg, --

belopja melegét, -- tárd ki a szívedet:

Gondold el mit tehetsz, hogy mást is hevítsen

a JÓ, mivel Téged megáldott az Isten...

Gondold el: -- Erdélyben s az al-Duna táján

(sôt öt világrészen) a kegyetlen ármány

Heródese üldözi szadista szeszéllyel,

-- Jézuskák, Máriák küzdenek a téllel --

menekül a székely...

Oláh is követi... Hiszen ôt is bántja

hogy megsemmisül a faboronás háza.

Földgyalú nem kimél sok-sok ôsi telket, --

amit dolgos szülôk egykor építettek --

se gyümölcsös kertet, -- se karácsonyfákat --,

mik a kunyhók körül mostanig ôrt álltak...

A zsarnok szívtelen: -- széttép sok családot,

hogy elszakítsa a hű szeretet-láncot.

S hogy kegyetlenségét kifelé kendôzze, --

ha majd a nemzetek ôt vonják kérdôre --

papírt írat alá: ,,Mi önként távozunk,

nem kényszerít senki!'' (Holdkórosok vagyunk...?)

Ott hagyják a hazát, -- bujdosnak világgá --

hol az anyanyelvén szólhat magyar, -- oláh,

mert rabszolga munkát vállalni a télre,

egy nemzet fiának sincsen a kedvére;

és a Duna-delta megmutatta nékünk:

,,félmillió hôsi halott'' vérén épült

És jön a karácsony, -- a tél már közeleg, --

ki fogadja be az éhezô sereget?

Hová meneküljön: -- a másik koldushoz,

ki alamizsnáért maga is most futkos?

Megnyomorították Európa szívét...

Hallgassátok meg már Kossuth üzenetét:

,,Dunai államok DUNA SZÖVETSÉGE --

Igazság, Szeretet vézerljen végre --

Fogjatok össze mind: -- Ne kerüljön vérbe!

Akarjátok mind a nemzetközi békét, s

egyesült erôvel szerezzetek érvényt

a huszadik század Nagy Ítéletének:

,,Szabadságot, Békét Kárpátok közének

s mindenütt e világ koldus, rab népének!''

Ne kelljen szenvedjen sok menekült lélek,

anyák és gyermekek, aggastyánok, vének...

Kik százezer számra beteg, -- tehetetlen, --

hamvadó reménnyel, -- koldus lágerekben

vergôdnek nap mint nap s fájón sóhajtoznak:

mikor örülhetnek egy meleg otthonnak

boldog karácsonynak?...

Hisz' mind úgy születtünk kicsiny emberkéknek

s akkor örvendenénk karácsony esténknek

ha nem üldöznék a sok ártatlan népet

s jutna falat, fekhely s ruha minden népnek!

Gyúljon ki a világ Nagy Karácsonyfája s

minden emberfajta égô kicsi lángja

szórjon fényt Európának is szívébe, --

érezzük melegét: -- megszületett végre

az igaz, -- ôszinte -- emberséges béke,

Szegénynek, -- gazdagnak közös örömére!...