| Blog : Cséftán Zsolt: Gyermekért |
Cséftán Zsolt: Gyermekért
2008.12.03. 12:52
Cséflán Zsolt beleéli magát gyermekkorába, emlékszik mindarra, amiben akkor hitt, s mind elapadt, csak álom volt, a régi emlékeket a szelek elfújták. Elég pesszimista verse ez egy olyan embernek, aki elvesztette gyermekkorát, s vele együtt barátait, hitét. Klarisz ismertette meg velünk ezt a gyönyörű verset.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
Azt hittem, hogy örök minden.
Az álmok és a barátok...
S most mindez már nincsen.
Tudod, mikor gyermek voltam,
Hittem, örökké süt a Nap.
Felnőve ím körülnézve,
Látom már, minden elapadt.
Tudod, mikor gyermek voltam,
Hittem, nekem mosolyog a Hold.
S most, ha éjjel nem alszom,
Tudom, mindez csak álom volt.
Mert felnőttem, az idő rohant,
A gyermekálmok elmúltak.
Minden régi szép emléket,
A valós szelek elfújtak.
Hisz' égett egy gyertya a szerelemért,
Égett egy gyertya a tervekért.
Égett egy gyertya mindenkiért,
S égett értem, a gyermekért.
Tudod, mikor gyermek voltam,
Az álmok könnyen születtek.
Az évek múltak s rájöttem,
Az álmok örök álmokká lettek.