| Blog : Juhász Gyula: A Várta |
Juhász Gyula: A Várta
2008.12.01. 19:41
 Juhász Gyula egyedül érezte magát, amikor ezt az adventi versét írta. Egykori sivatagi vándorként élhetett a nagy-pusztai kihalt magyar honban, hol nem termett babér embereknek, csak a szegénység aratott közöttük, bár pogányként nem bántotta őket még akkor senki sem.
Fölégettem az összes hidakat,
Egyedül állok örök ég alatt.
Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
Csak a magány és szegénység van velem.
Nem lázadok már és nem álmodom
És nem sírok a földi romokon.
Meghaltam sokszor és nem élek én.
De mindeneknek bánata enyém.
Jövő minden reményét ringatom,
Mint a vihart és fészket a falomb.
Így állok örök békességbe már
S az Istent várom, aki földre száll.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
