A halál az egyiket, főleg a gonoszokat felemeli, sztárrá teszi, az emberek felé emeli, míg az emberséget a halálba,magába taszítja, emberségében megalázva. Nagyon gonosz halál gyilkol az emberek között, a túlélőik nagy örömére.
"Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?"
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?"
"Végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.."