A lombhulláskor vigaszunkra
Eljön a víg szüret megint,
Lesz már, ami fölmelegítsen,
Ha kissé hűsebb szél legyint.
A szőlőskertek vígan vannak,
Aki most búsul, mind bohó,
Egy jelszavunk legyen szüretkor:
A dáridó, a dáridó.
A világ kezd már szörnyen kopni,
Megavult, ócska, szintelen,
Borzasztó sok az ember gondja,
A bánat is töméntelen.
Könnyítsünk hát bús sziveinken,
Lobbanjon fel a régi láng,
Álljon elő egy pillanatra
A régi, boldog, jó világ!
Hajh! régen, amikor Tokajnak
Nektárt adott a vesszeje,
Hányszor borult égi mámorba
Az ember gondterhelt feje.
A durranó, hangos mozsártól
Visszhangzottak a völgy- s hegyek,
Jó bort ivott a magyar ember,
Nem holmi vinkót, rossz levet.
Most a homok táplál bennünket,
De azért jó a drága nedv,
Ki nagy szükségben meg nem issza,
Az - Istenemre - nagy balek.
A gondot csak a bor gyógyítja
És erre a szüret mi jó!
Szüreteljünk hát víg kedéllyel:
Éljen a jókedv, dáridó!!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Klarisz által bemutatott vers szerint a költő ismerte a borkészítés tudományát, az igazi, jó borokat, köztük a tokajiakat is. A mi könyveink az enyészetté lettek, bár az összes szőlőtermesztéssel kapcsolatos könyv megvolt édesapámnak, bennük leírva, melyik talajon milyen szőlőt jó ültetni.
Igyanak reggelente - ajánlott - egy fél deci édes igazi bort, nemcsak a vérkeringésre, a vérnyomásra, hanem vérszegénység ellen is kítűnő gyógyszer. Egészségükre!
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
