E vers nagyon szomorú. Magányos volt a költő, mikor találkozott egy öregemberrel, aki kérte, kísérje el Anni lányához a város aljába a sírjához, ahol várta Anni feltámadását az öreg. Sokan reménykedtek abban a történelem folyamán: szeretteik, akik olyanok voltak, mint a tisztaság angyalai, egyszer csak feltámadnak és örökké együtt lesznek, örök életet fognak élni egymással. Csakhogy mindez hiú ábránd, hiszen az angyalok tana nem emberekről, s nem embereknek szól. Így történik az emberek kihalatása is, mert soha többé nem lesznek, a földet pedig már kiosztották a gonoszak, a patkósok, vipera fajzatok maguk között régen.