Edó mutatta be ezt a verset Juhász Gyulától. Bizony, Ő sem volt kivétel. A kapuzárás előtti években jött arra rá, mennyit mulasztott az életből, pedig számbavette napjait, megírta őket. Mégis, a hiányérzet gyötri, megjött az élethez való kedve, de ez már nem olyan, mint az ifjúi derü.
Nem is búcsúzott, elment szótalan,
Az ifjúságom, íme odavan.
Nem is tudtam, hogy valaha volt,
Hisz mindig búról és gondról dalolt.
Nem is szerettem fanyar új borát,
Asszonytalan és pénztelen sorát.
Nem is sirattam el, csak csöndesen
Elbámulok az eltűnt éveken:
És ma sír, zúg, búg, zendül az avar:
Holt ifjúságom most élni akar!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
