Eszti idézete gyönyörű, de nem Müller jött rá saját tapasztalatából erre az igazságra. Ők általában könyvből tanulgatnak, vagy a meghaltak tapasztalataiból. Jó tanácsadói vannak, ez látszik szimbolumain: mint a kígyó és gyökeren, mely dzsungel-jelet jelent. Náluk a dzsungel-törvények az irányadók. Amikor elzavartak dolgozni, miután meghiúsították zenei és gimnáziumi tanulmányaimat anyámék mostohaapámmal, először porcelánfestőnek mentem, ahol nem írtam alá a szerződést a monoton munkára. Ezt követően varrodába hatórásnak, ahol mindenféle nehéz munkát végeztem villámgyorsan, még 16 óráztam is havi ötszáz forintért a zsidó szövetkezetben. Nem adtak egy fillérrel sem többet, bár a többi - főleg menhelyi - hatórás már több, mint kétezer forintnál járt bérben. Zsidó libiai és különféle nemzetiségű Csomós és Szakáll szalagban dolgoztam, akik egy utcáról behozott bolond lánynak varrtak egyből egy kabátot. Nekem az sem volt, egy nyári kabátot vettem a hollóházi ösztöndíjamból, abban jártam télen félcipő mellett. Végig énekeltem a varrás és kézzel vágás idejét - akkor még nem volt a gyorsvarró gépeken vágófej, kézzel én vágtam le kabátok feleslegét hatalmas ollóval és a gallérokat is, én férceltem az ujjait, az öveket fordítottam a kabátokkal együtt, vasaltam...) Azt tettem, amit szerettem: énekeltem. Csak így lehet a monoton munkát elviselni. Énekeltem a primitív hegyközi és bodrogközi embereknek, akik már akkor hatalmas házakat építettek, beköltöztek a városba.