E dalban a világ pusztulására ültetett virágokról van szó. Ahány virág, annyi nép, vagy kornak megfelelő pusztulás volt eddig is a világban. Szomorú, hogy ezeket a szépségeket a temetőre viszik az emberek. A szöveget Bródy János írta, megjelent a Bródy szöveggyűjtemény sárga füzet sorozatban, lant jellel. Minden hangszernek megvan a maga történelme: a mandolinnak, a lantnak, a hegedűnek. Sok könyvet láttam, melyet levágott tetejű hegedűvel diszítettek. A csodálatos orgona, olyan, mint a sír hangja, mintha a túlvilágról üzenne nekünk. Nem véletlenül került be templomokba mise celebráláshoz ez az értékes hangszer. De megannyi síppal rendelkezik a zongora, ahány vassíp, annyiféle hang. Érdemes felkutatni a hangszerrel megjelölt könyveket, hiszen történelmet beszélnek el.