Zene: Balázs Fecó, Szöveg: Horváth Attila Iszonyatos szöveget írt hozzá Horváth Attila, melyet a kelet költői is feldolgoztak: olyat kottáztak fel az égre, melyet többé nem felejt el a világ. "Amikor vége az utolsó dalnak is", hasonlít a rock-szekér lírai karámjának hetvenes évekbeli dalára, még ekkor lenn éldegéltek emberek alatti magasságban Galláékkal együtt mindaddig, míg a zsidók a Nyolc évszak filmbetét dalára fel nem kérték őket. A Ferencek bármilyen formában kiválasztottak. Volt egy Ferenc névmagyarázó könyvem, de odaadtam egy francia néger mérnöknek, amelyiknek Francois volt a neve 1990-ben. Véletlenül a szomszédomat is gyermekkoromban Balázs Ferencnek hívták. Visszatérve a kritikus számhoz, a szövege így hangzott, mely bibliai eredetre utal: "Átjutunk a túlsó partra, mindig kezdjük, mindig újra, társaink mind elmaradtak, eltemetjük álmainkat..., vársz örökre eltűnőket, fellöknek és eléd állnak, vesztesekre nem vigyáznak. Emeld fel a fejed és fuss tovább, a foga között senki sem visz át, aki itt elesik, azt könnyen eltapossák..." Vajon tényleg igaz, amit a vipera fajzat Bodrogi zsidó fekete pöttyel megjelöltnek megírtak: hegyközi birtokáért küzd a lírai karámmal, a Ki Mit Tud-osokkal tégla szövetségben? Legutóbbi fellépésénél Balázs Fecó, két keresztnévvel bírók közötti kiválasztott Pogány Judittal, a menhelyiek kiválasztottjával, Kupa Mihállyal és a begipszelt kezű Papadimitruval volt látható, éppen a Kiskatót mondta el Pogány a Katalin mohazöld Zirkuli Péter könyvéből. Ez kb. három éve történt.