Nyitány

Hegyeken át
száll a muzsika hangja.
Dallamok szállnak ezer éve már,
Betölti a szívem a muzsika hangja,
érzem, a szívem is dalolna már,
És szárnyalna már, mint a vizimadár.
Ha a tóról a magasba húz,
vagy mint harangszó száll a falvakon át,
a szívem is úgy szállna, úgy!
Vagy kacagnék, mint a gyors hegyi patak,
míg szalad a köveken át,
és végigdalolnám,
mint a pacsirta az éjszakát!
Várnak a hegyek ha a szívem magányos
és újra dalolják a sok régi dalt.
Betölti szívem a muzsika hangja
és dalolok én is már.

Apácák dala

Mert fára mászik, s elszaggatja minden holmiját,
és táncol, hogyha gyónni megy és fütyörészve jár,
és főkötöje alatt mindíg hajcsavarót hord,
a templomban is össze-vissza dúdol!
És elkésik a miséről,
bár bűnét bánja ő,
és mindíg késik mindenről,
csak ebédnél első!
Hát nem szivesen mondom, de bizony ez a lány
már ittlétével minden szentet csúfol.
De van, ami a védelmére szól:
- Mondja csak.
... hogy szórakoztató.
Hát mit tegyünk veled, te gond: Maria?
Egy felhő mégse skatulyázható!
Milyen szóval illessük, Maria?
Te kócos kobold, te léha lidérc,
Te bohóc!
Szívesen tanítaná az ember,
és ő is szívesen hallgatna rá,
de soha meg nem áll, míg beszélsz, föl-le jár,
s ha megállsz, futna már. Hát érd utol!
Hát mit tegyünk veled, te gond: Maria?
Megfoghatatlan, mint a holdsugár!
Vele lenni csuda jó, bár egy kissé zavaró,
hogy azt se tudom, hol is vagyok épp.
Mint az időjárás, ő is napsütéses is, esős is.
- Olyan drága! -Ez egy démon!
Egy bárány!
Pestisnél is vészesebb bolygat darázs fészkeket.
Tőle még egy őrült dervis, az is fél.
Ez a lány vad és nemes! Ez a lány egy kisgyerek!
Ez egy ördög!
Ez egy angyal!
Ez egy lány!
Hát mit tegyünk veled, te gond: Maria?
Egy felhő mégse skatulyázható!
Milyen szóval illessük, Maria?
Te kócos kobold, te léha lidérc,
Te bohóc!
Szívesen tanítaná az ember,
és ő is szívesen hallgatna rá,
de soha meg nem áll, míg beszélsz, föl-le jár,
s ha megállsz, futna már.
Megfoghatatlan, mint a holdsugár!

Tizenhat vagy

Számodra, kislány, még üres a szín,
S csak most gyúlnak majd a fények.
Olyan vagy, akár egy üres papir,
Mit ír rád vajon az élet?
Mit ír...
Tizenhat vagy már, majdnem tizenhét
Ideje látnod hát:
óvatosabbnak kell ezentúl lenned,
Ez már az ifjúság!
Tizenhat vagy már, majdnem tizenhét,
Utánnad koslat már...
Sok mohó fickó és buta fajankó,
És mi mindent felkínál!
A férfiak világáról, nem tudsz még semmit sem,
Szégyenlős, félénk, rémült vagy. -Kérdezz hát engem!
Mert kell egy idősebb, bölcsebb jóbarát.
Aki megmondja, hogy mit tégy,
Tizenhét vagyok én, majdnem tizennyolc,
Bennem bízhatsz épp!
Tizenhat vagyok én, majdnem tizenhét,
Naiv talán kissé,
Ha azt mondják rám, hogy csinos vagyok,
Azonnal elhinném!
Tizenhat vagyok én, majdnem tizenhét,
Csupa ártatlanság,
Tudom, a dendik isszák a brandyt,
De nem tudok semmi mást!
A férfiak világáról
Nem tudok semmit sem,
Szégyenlős, félénk, rémült vagyok, segíts hát engem!
Mert kell egy idősebb, bölcsebb jóbarát,
Aki megmondja, mit hogy tégy,
Tizenhét vagy már, mindjárt tizennyolc,
Benned bizhatok épp!

Kedvencek listája

Amikor boldogtalannak érzem magam, szép dolgokat képzelek el.
- Például mit?
Nézzük csak, mit is...
Nárciszt...
és zöld rétet,
csillagos eget, dérlepte rózsát,
és kiscica bajszát,
bégető nyájat és kesztyűt és sálat,
masnis kis csomagot, benne a kincs:
ezek a képek a kedvenceim.
Pónit, vagy almából fenyőfa díszét,
kuglófot, száncsengőt, főtt tészta izét,
vadludak szárnyát, hogy lebbenve int:
ezek a képek a kedvenceim.
Lányokat kék övben, hófehér ingben,
hópelyhet, ahogy az orromra libben,
tájat, mely fölött már tavasz kering,
ezek a képek a kedvenceim.
Kutya ha mar darázs ha csíp, szomorú vagyok,
erre a sok képre gondolok, s a kedvem máris jobb!
- Ez tényleg segít?|Hát persze!
- Te mit szeretsz?
- A kutyatejet!
- A karácsonyt!
- A kis nyuszikat!
- A kigyókat!
- A szünetet!
- A párnacsatát!
- A táviratot!
- A születésnapokat!
- Az ajándékokat!
- A katicákat!
- A tüsszentést!
- Egészségedre!
- Na, látjátok!
Dérlepte rózsát és kiscica bajszát,
bégető nyájat és kesztyűt és sálat,
masnis kis csomagot, benne a kincs:
ezek a képek a kedvenceim.
Pónit, vagy almából fenyőfa díszét
kuglófot, száncsengőt, főtt tészta izét,
vadludak szárnyát, hogy lebbenve int:
ezek a képek a kedvenceim.
Együtt!
Lányokat kék övben, hófehér ingben,
hópelyhet, ahogy az orromra libben
tájat, mely fölött már tavasz kering,
ezek a képek a kedvenceim.
Kutya ha mar...
Lányokat kék övben, hófehér ingben...
Kutya ha mar, darázs ha csíp,
vagy szomorú vagyok,
erre a sok képre gondolok,
s a kedvem máris jobb!

Dó-ré-mi

Hát kezdjük az elején mindjárt,
Az elején kezdeni jó.
Mert az olvasását hogy kezdik?
- Á,b,c
Az éneklést így kezdik: dó, ré, mi
- Dó, ré, mi
Dó, ré, mi
- Dó, ré, mi.
Az első három, halljam mi? Dó, ré, mi.
- Dó, ré, mi.
Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti...

//: Dó, egy domb, egy szép zöld domb,
Ré, egy régen látott rét,
Mi, mi együtt ez a mi,
Fá, a fák fölött az ég,
Szó, egy dallam, hogyha szól,
Lá, ez követi a szót,
Ti, ti tudjátok is már, hogy most újra itt a dó.
A dó, dó, dó. :// 2x

Magányos kecskepásztor

Messzi hegyek közt élt egy pásztor.
Dalra fakadt a hegyen jópárszor.
Halloták a közel őt és távol:
jöttek a hangok a fiú torkából.
Néz ki a herceg a kastélyából:
hallják városon, úton, bárhol,
lebben az égen a bús ködfátyol.
Hangja a kocsmák zsivaján át szól.
Copfos kislány hallja a pásztort,
dalra fakadva felel neki párszor.
Hallja az anyja, a dal csupa mámor.
Boldog a kislány boldog a pásztor!
Copfos kislány hallja a pásztort,
dalra fakadva felel neki párszor.
Hallja az anyja, a dal csupa mámor.
Boldog a kislány boldog a pásztor!

Kis gyopár

http://video.xfree.hu/?n=gyulla|2531e95467fa31d86bc10bbe5b02cc02

Kis gyopár, kis gyopár,
minden reggel, ha látlak,
hófehér kis virág,
látom, örülsz, hogy láthatsz.
Havon nőtt, kis fehér virág,
nőjj mindig ezen a tájon.
Kis gyopár, kis gyopár,
légy áldás az én házamon!
Kis gyopár, kis gyopár,
minden reggel, ha látlak,
hófehér kis virág,
látom, örülsz, hogy láthatsz.
Havon nőtt, kis fehér virág,
nőjj mindig ezen a tájon.
Kis gyopár, kis gyopár,
légy áldás az én házamon!

Jó éjszakát

Hölgyeim és uraim.
Házigazdánk gyermekei szeretnének jó éjszakát kivánni.
Milyen bánatosan szól az óraütés
és a harang is búsan zúg,
és kiugrik az órából egy csöppnyi madár,
és azt rikoltja, hogy kakukk!
Ez így van este mindig, s ez minket arra indít,
hogy most jó éjt mondjunk!
So long, farewell auf Wiederdeersehen, good night!
De kár, de kár hogy búcsúzunk, de kár!
Ágyő, ágyő, mindenkinek agyő.
Ha nagy lennék, már pezsgőt kóstolnék.
Igen?
Nem!
Sóhajtva bár, de Isten veletek!
Aludni jó - ez hazugság, nem megy.
Még itt, már ott: a bucsú perce ez.
A nap lement és én most felmegyek.

Vár rád a hegység

Nézd mennyi hegy vár és mennyi út,
és minden úton előbbre jutsz.
Nézd, mennyi hegy vár. Folyó vagy ér,
még hány szivárvány, míg célodhoz érsz!
A célod egy álom, de ha szeretni tudsz,
napra nap, évre év, célhoz visz majd az út!
Nézd, mennyi hegy vár. Folyó vagy ér,
még hány szivárvány, míg célodhoz érsz!
A célod egy álom, de ha szeretni tudsz,
napra napra, évre év, célhoz visz majd az út!
Nézd, mennyi hegy vár. Folyó vagy ér,
még hány szivárvány, míg célodhoz érsz!
Dér lepte rózsát, és kiscica bajszát,
bégető nyájat, és kesztyűt és sálat,
masnis kis csomagot, benne a kincs:
ezek a képek a kedvenceim.
Miért nem segít ez most?
Lányokat kék övben, hófehér ingben,
hópelyhet ahogy az orromra libben,
tájat, mely fölött már nem tavasz kering,
ezek a képek a kedvenceim.
Kutya ha mar, darázs ha csíp,
vagy szomorú vagyok,erre a sok képre gondolok,
s a kedvem máris jobb!

Rossz gyerek voltam

Lehet, hogy rossz gyerek voltam,
igazi anyaszomorító,
mégiscsak lehetett bennem
valami igaz és jó.
Hiszen itt állsz és tudom, hogy szeretsz,
olyan megnyugtató!
Hát mégiscsak lehetett bennem
régen is valami jó.
Semmiből nincs semmi,
sem mosoly sem szó:
hát mégiscsak lehetett bennem
régen is valami jó.
Hiszen itt állsz és tudom, hogy szeretsz,
olyan megnyugtató!
Hát mégiscsak lehetett bennem
régen is valami jó.
Semmiből nincs semmi,
sem mosoly sem szó:
hát mégiscsak lehetett bennem
régen is valami jó.

A szerelem hogy éli túl

Ha tizenhat vagy már, majdnem tizenhét,
és szerelmet várod már,
egy kedves fiútól szemedre mindjárt
szerelmes álom száll.
Olykor aztán megfordul minden,
olyankor minden más!
Elég ha egyet szól és én futnék,
őhozzá futnék már!
Nemrég is másképp láttad még,
de elég az álomból!
Egyszer csak aztán férjhez mégy,
s egy férfihoz tartozol!
Lehet, hogy most még úgy érzed,
hogy téged más sors vár,
te tizenhat - tizenhét éves kislány,
csak egy - két évet várj!
csak egy - két évet várj!