Szerzők: S. Nagy István - Novai Gábor. A hetvenes évek slágere. Mi is Tejbüfébe jártunk ekkoriban, ahol volt egy zenegép. Én kamaszokhoz híven -s mert nem engedtek gimnáziumba mostohaapámék anyámmal - erősen festettem magam, de ez is volt a hetvenes évek divatja. Még műszempillát is ragasztottam, melynek egyik oldala,mikor télen hirtelen a melegbe beléptem, levált. Ezt a számot énekeltem a hetvenes években született kisgyermeknek mostohaapámtól, miután a földhöz vágott, állandó cirkuszokban élt kisgyerek megnyerte a szívemet szépségével. Minden este bevittem magamhoz és énekeltem neki, ez a dal kedvence volt. Úgy éreztem, hogy anyám elárult minket a Rákóczi térről vett férjjel, már idegen a szaga is, mitől undorodtam. Az a tudat, hogy más hozzáér, elviselhetetlen gondolat volt.