|
Idézet Márai Sándortól
2008.08.24. 18:26
 Újabb Klarisz-csodát olvashatnak Kedves Olvasók! Milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül az idézet vége. Valóban így van-e? Normális-e, hogy mások butasága, sértése...miatt szomorúnak kell lennie egy embernek? Ezt döntsék el Önök!
"Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen
pillanatban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság
negyedórájában valamitől. S mégis, a szomorúság megszépíti az életet. Nem
szükséges, hogy mesterséges világfájdalommal mászkálj a földi tereken,
lehorgasztott fővel, az élet és minden tünemény reménytelen múlandóságán
elmélkedve, a tűnő örömök fantomjai után koslatva.
Először is az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök.
Emlékezzél csak ... aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja
csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s mind nemesebb
lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz
mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok
sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és
gyöngyszín derengésben.
Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál, dallam nélkül.
A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és
kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül..."
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
