Sok boldogságot kívánok Klarisznak!
2008.08.12. 23:59
Szent Klára történetével kívánok a bölcsek mesterének, Klarisznak csodálatos ünnepet kedves névnapján!
Most is csak azt tudom mondani: Minden áldott napja ünnepnappá váljon!
Szent Klára:
Valahol arról vitatkoztak a gyerekek: kik a bátrabbak, a fiúk, vagy a lányok? Igaz, hogy néhány lány magáar szavazott, de közülük is sokan elismerték a fiúk bátorságát. Nem lehet beleszólni a vitába, pedig szilárd meggyőződésem, hogy az élet számos helyzetében a nők bátrabban viselkednek, mint a férfiak. Most ne az egri nőkre gondoljatok, akik forró szurkot öntöztek a törökökre.
Tudunk olyan szent életű apácáról, aki egymaga szállt szembe a kolostort megtámadó szaracén seregekkel. Egyszerűen Szent Klárának hívjuk.
Assisi városában még mindig sokat beszéltek a gazdag posztókereskedő, Bernaurdone fiáról, Ferencről, aki lemondott kényelmes, gazdag életéről. Koldusruhába öltözött és a szegénységet választotta menyasszonyául. Nem csoda, ha ilyen előzmények után mindenki kiváncsi volt Ferenc atyánk beszédeire. Az utóbbi hetekben szülőföldjét járta és mindenhol sokan hallgatták. Történt egyik nap, hogy fölkereste egy előkelő leány, akit Scifi Klárának hívtak. Nemcsak gazdag, de szép is volt, sokan versengtek kezéért. Ő azonban minden kérőjét viszautasította. Ferenc beszédei lelke mélyéig megrendítették és fölerősítették benne Isten hívó szavát: Jöjj, kövess engem!
Szülei hallani sem akarnak arról, hogy szépséges Klára lányuk szakítson a világi élettel. Ő azonban úgy issza Szent Ferenc szavait, mint szomjas föld az esőt. Az egyik beszéde után fölkeresi és kiönti előtte a szívét. Elmondja szülei ellenkezését is.
- Bízzál lányom, vígasztalja a Szent, vágyad teljesülni fog. Ne feledd: inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek!
Virágvasárnap estéjén történt. Klára szülei és a ház népe lefeküdt. Ő azonban ébren van és gyorsan határoz. Egy idős rokona kíséretében elvátozik hazulról és a templomba siet.Itt várja Szent Ferenc társaival együtt. A Szűzanya oltára elé vezeti Klárát, ahol levágja dús aranyhaját és durva szövésű ruhába öltözteti. Ezután leteszi a szerzetesi fogadalmát és kolostorba vonul.
Mikor minderről tudomást szereznek szülei, úgy éri őket, mint a villámcsapás. Mindent elkövetnek, hogy visszavigyék otthonába. Klára azonban nem enged. Belekapaszkodik az oltár terítőjébe és felemeli fátyolát. Ekkor látják szülei, hogy tövid levágatta gyönyörű haját. Ez hatott. Belátták, kár tusakodni, mert Klára lányuk az Isten meghívottja.
Példáját egyre több lány követi és így alakul meg a ferences rend női ága, amelynek Klára lesz az első főnöknője. Ebben a feladatban azonban szolgálatot látott. Az asztalnál rendszerint ő szolgálta föl az ételeket. Hosszú ideig a puszta földön aludt és eje alá követ tett párnául.
1241 nyarán vad hordák törtek be Itáliába. Mindenre elszánt rablónép, gyors lovakon, kezükben buzogánnyal. Valahonnan keletről jöttek, nem volt a szívükben irgalom. Félelmetes hírük rettegésben tartotta az egész országot. Fölégették az ellenálló városokat és rengeteg embert meggyilkoltak. Nem csoda, ha Itália templomaiban fölhangzott a könyörgés: A szaracénok dühétől, ments meg Uram minket!
Egy forró, nyári nap a szaracénok Spoleto völgyébe érkeztek. Nagy volt a hőség, a szaracénok átkozódtak a nagy meleg és a szomjúság miatt. Az utóbbi napokban igen kevés zsákmányt ejtettek. A gazdák elrejtették kincseiket, állataikat kihajtották a hegyekbe. Egyszer csak az egyik szaracén harcos fölkapja a fejét. Hallgassatok csak! A közelből harangszó hallatszik. Akkor itt valahol kolostornak kel állnia, teszi hozzá a csapat vezére. Nosza, menjünk a hang irányába! Ott remélem, bőven találunk enni- és innivalót.
Eközben a Szent Damjánról nevezett kolostor betegszobájában feküdt Klára, a kolostor apátnője. Szobájának egyetlen dísze egy falon függő feszület. Klára anya lehunyt szemmel pihen és a harangszóra az Úrangyalát imádkozza. Alighogy elhallgatnak a harangok, különös zajra lesz figyelmes. Kétségbeesett arccal nővértársai jelennek meg az ajtóban és beszámolnak a szaracénok érkezéséről.
- Ha ez így igaz, mondja Klára, akkor én sem betegeskedhetek. Minden fájdalmát leküzdve fölkel és a templomba sietnek. Néhány percig az oltár előtt imádkoznak, majd Klára anya, mivel a kolostor lelkiatyja éppen távol van, kinyitja a szentségház ajtaját. Kezébe veszi a szentségtartót és a benne fehérlő Jézushoz fordul imájával:
- Édes Jézusom, ugye, nem akarod, hgoy védtelen lányaid a pogányok prédájává váljanak! Oltalmazd meg a szűzeket, akik nem tudják magukat megvédeni!
Ebben a pillanatban fölharsan a szaracénok vad ordítása. Néhány nővér felsikoltott. Ne féljetek, Jézus megvéd minket!
Ezután kezében az aranyos szentségtartóval a nővérek kíséretében kilép a kolostor udvarán. A kőfalon már mászni kezdtek a szaracénok. Klára ekkor reszkető kézzel feljük fordítja a szentséget. S íme, a vad horda megtorpan. A szemükhöz kapnak, mert a szentségtartóból áradó fénysugarak, mint apró kardok szúrnak a szemükbe és a szívükbe.
Rémülten ugrálnak fel lovaikra és elvágtatnak.
Szent Klára pedig visszaviszi Jézust a szentségtartóban és hálát ad Istennek megmenekülésükért. Nem hiába tanította Jézus, hogy aki hisz, annak számára minden lehetséges.
Forrás: György Attila: Jöjj, kövess engem!
|