1982 februárjában Székesfehérvárott játszott a Karthago. Ahhoz a koncerthez kapcsolódik a zenekar legtragikusabb élménye. A közönség soraiban egy srác rosszul lett, kihívták hozzá a mentőket, akik be akarták vinni a kórházba, de útközben meghalt. Mindenki a közönséget és a zenekart hibáztatta, pedig véletlenek szerencsétlen sorozatáról volt szó. Ennek az esetnek a kapcsán, a Fiú emlékére írta meg Szigeti Feri a Requiem című dalt, mely a Karthago legnagyobb slágere, sőt himnusza lett. Először nagyon tiltakozott ellene a zenekar, és úgy volt, hogy csupán egy alkalommal, a Budai Ifiparkban játsszák el a Requiemet. A gyönyörű dal azonban hatalmas sikert aratott, ráadásul másnap már a Szabad Európa Rádió is játszani kezdte az előző esti koncerten rögzített felvételt. A tragikus esemény ezzel nem zárult le, mert abból a megyéből és a környező városokból kitiltották a Karthagót. Fél évnek kellett eltelnie, hogy Veszprémben felléphessen az együttes. A helybéli rendezők, okulva a szomorú esetből, arra gondoltak, itt nem fogja senki agyontaposni a másikat!, és az ezerötszáz férőhelyes nézőtérre nem engedtek be háromszáz embernél többet. Kint persze, hatalmas tömeg tolongott. Néhányan kimentek hozzájuk a zenekarból, ha már nem engedik be őket, legalább váltsanak velük pár szót. Gidó is megnézte a kintrekedteket. Ahogy meglátták, rögtön letámadták autogramokért. Attila elővette a tollát, és ki mit nyomott a kezébe, arra dedikált. Ekkor megjelent egy önkéntes rendőr, és elhívta Gidót a közönségtől. A zenész még örült is egy kicsit, mert perceken belül kezdeni kellett. Az önkéntes viszont kérdőre vonta a csapat billentyűsét: miket írogatott maga ott kint? Attila válaszolt: autogramot osztottam. Aztat bárki mondhassa! - folytatta a rend őre. Gidó elmagyarázta neki, hogy ő a Karthago billentyűse, de ne haragudjon, mennie kell. Ekkor azzal állt elő az értelmes ember, hogy Gidófalvy valójában jegyeket hamisít. Attila megfogta a vállát, és arra kérte, menjen be vele az igazgatóhoz, majd ő igazolni fogja. Erre az önkéntes se szó, se beszéd hátbavágta a zenészt a gumibotjával. Gidót sem kell félteni, gázspray-vel lefújta a kötekedő közeget. Persze, kutyás rendőrkordont vontak, és ha kellett, ha nem, könnygázzal fújkáltak az arcukba. A buli felétől már a zenekarnak is patakokban folyt a könnye. Abba is hagyták a koncertet. Fenti előszó Gábor ismertetője.