| Dalok : A festő és a fecskék |
A festő és a fecskék
2008.05.17. 01:19
Énekli: Kovács Kati
Schök Ottó- Sztevanovits Dusán szerzeménye.
A hetvenes évek elején sokat énekelt egyik kedvenc dalom volt. Fogadják szeretettel most is ezt a régi dalt.
Hosszú nappalokon s éjszakákon át
feküdt betegen egy szőke hajú kislány.
A kislányhoz egyszer egy látogató jött,
aki egy festményt hozott magával a karján.
Elmondta a kislánynak hogy ezt a képet ő festette régen,
festett még sokat, mégis ez a legkedvesebb
és ezért ezt az egyet bárki is kérte tőle sosem adta el,
pénzzel nem tudta ezt megfizetni senki.
De hírt hallott egy barátjától
egy szomorú kisleányról,
s elhozta a festményt az ára csak egy mosoly,
Akislány erre csendes szóval így válaszolt:
"Nagyon köszönöm a képet s azt hogy ily' kedves volt,
de a festményéért kár,
hisz' örömet e kép számomra nem sokáig jelent már,
az időm lassan lejár,
mert mióta sorsom így az ágyamhoz köt,
csak a fecskefészket figyelem az ablakom előtt
s mikor elszállnak a fecskék a hajnalt többé sosem látom már"
Afestő sajnálta, hogy műve ennyit ér,
elment s elvitte a csodálatos festményt,
s csak arra gondolt vajon mit tegyen,
hogy a fecskepár még télen is ott őrizze a fészkét.
Akislány elfeledte gyorsan őt,
s nézte az ablakon át azt a karcsú fecske párt.
Aszemközti ház ereszére hó hullott már,
el is repült messze délnek minden vándormadár.
Távol jártak mind a fecskék,
de az a kettő itthon maradt őrizni a fészkét,
s a kislányban a reményt
és egyre jobban hitte el sem szállnak talán.
Lassan meggyógyult és egy napon már lábra is állt
és az első rövid útján
ott lenn a havas utcán
a fecskefészket nézte meg a szemben lévő ház falán
és akkor jött csak rá, hogy festve van a fecskepár!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
