Slow: Zöld mezők (Grren Fields)

Zöld volt a mező, színes a rét,

Ház ült a völgyben és kék volt fenn az ég,

Hófehér felhőkkel cikázott a fény,

Csillagot vetett a patakok vizén,

Kéz a kézben járt ott egy pár, Te meg én.

Sárgult a mező, szürke a rét,

Száz nehéz felhőtől sötét lett az ég,

Jéghideg szellő száll álmok szigetén,

Éj színű ruhát ölt patakon a fény,

Lenn, ahol kószált egy pár: Te meg én.

Szóljon az ég, hogy miért van ez, miért!

Merre szöktél előlem, merre és kiért?

Hiába a szó, a válasz néma csend,

Megnémult világ, csak szívem hangja cseng

És várom a napot, még visszatérsz,

Nem lehetsz boldog, míg társad nélkül élsz,

Az emlék él még, s a távolok ködén,

Zöld lesz a mező és visszatér a fény

És jár majd a mezőn egy pár: Te meg én.

S jár majd a mezőn egy pár: Te meg én.