Nem volt könnyű elkezdenem. Már csak magamban dúdolhatok, a hangom három éve teljesen elment. Pedig valamikor még házi munka végzése közben is énekeltem. Úgy könnyebb volt a monotonságot elviselni.
    Hangom három oktávos volt, így minden szólamot megtanultam.
Gitárból zenei kísérettel énekelve vizsgáztam egy klasszikus korú kék német kotta anyagát megtanulva.
     Végig énekeltem ballagás  után .  amikor dolgozni üldöztek gimnázium helyett -  a szőrös kabátok varrását, kézzel vágását, mely nyomában hatalmas bütyök maradt a hüvelykujjam tövén. Azt mondták: egész nap be nem áll a szám.
Az összes operettet, népdalt, slágert ismertem, a kotta volt az egyetlen ajándék, amit tudtam értékelni, aminek örültem.
      Örömöm ürömre változott, amikor a kottáimat elvették mocskos módon a gyerekkori kedvenc kávéházban játszó cigányok a nyolcvanas években.
      Énekelni szerettem volna, bár csak tanárnőnek készültem, annak sem lettem volna nagyon jó, mert csak a hozzám hasonló gyerekeket értékeltem, kivételeztem volna az érzékeny kis tehetségekkel. Ének-magyar tanárnőnek születtem. Mennyit szégyenkeztem a csúnya szavak miatt, pedig akkoriban a „hülye” volt a legocsmányabb szó gyerekek között a „pofázás” mellett!  
      Mennyi munka fekszik egy tanárnő felkészítésében?
Először is születni kell rá. Másodszor nemcsak iskolában kell tanulni az éneket, a magyar nyelvet, külön szakkörökön kell elsajátítani a tökéletes tudományt. Szeretni kell. Nekem lételemem volt a tanulás, így nem volt nehéz azt tennem, amit szerettem.
       A Gyöngyvirágban játszók vezetője közölte velem, hogy csak „úgy” veszik fel az énekeseket, ha megfizetnek érte. Ott maradt minden születésem óta gyűjtött anyagom náluk. Ennyit ért a szent emberség. Én szégyelltem magam miattuk.
      A gyerek ment a könyvtárba angol-német szótárért, a könyvtáros küldött nekem egy cigányszótárt, hogy azt tanuljam. Nem volt, csak egyetlen cigánytelep, nem értettem, milyen cigányszótárja van a városnak?
      A Kedvencek kottagyűjtemény neve híres lett azóta. Számait megpróbálom összeszedni, a JAZZ-nek csak első sorára emlékszem.
      Nosztalgiázom. Csak a jóra emlékezem.

      
szerda, 2008. május 14.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés