Csodálatos dal, dallama és versszövege is. Régmúlt időkről árulkodik, arról szól, hogy a város mindig változik, a történet és a színhely sosem. Horváth-Pomázi szerzőpárosé ez a nagyszerű dal. Érdemes meghallgatni, mert nagyon szép, különösen csengő női hangon előadva.
Hajnali harmat száll és minden cseppjén megcsillan a fény,
ahogy legördül, hosszú fűszálak tövén.
A város kapunál az érkező megáll,
csak egy csavargó, vagy egy álruhás király.
A falakon túl a nép éli nyüzsgő, zajos, mohó életét
és az ismeretlen a város főterén
egy faragott kőre ül, s a tömegben egyedül
egy furcsa, régi hangszeren különös dalba kezd.
Mint a suttogás a szélben, nem volt több a dal
és félig el is fojtotta az őrült hangzavar.
Mint a suttogás a szélben, könnycsepp a harmatban,
gyémántpor a szálló homokban.
És aki arra járt, a gyűrött kalapba pénzt dobott talán
és ment tovább a dolgai után,
aztán évek múltak el és századok teltek el,
a város mindig változik, az emberek sosem.
A színhely mindig változik, a történet sohasem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
