| Dalok : Valahol a Volga mentén |
Valahol a Volga mentén
2008.05.08. 12:40
A Valahol a Volga mentén népdalnak számtalan változata kelhetett szárnyra,mely mint a népdalok szájról szájra terjedtek, a dallama ugyanaz, mint amit én tanultam, csak a szövegtartalma más.
Valahol a Volga mentén
Ezeréves erdő zúg,
Ezer lombnak suttogása
Vad habokba bele zúg.
Ott találtunk mi egymásra
Ahol haldokolt a tél,
Mosolyogva üdvözöltél
Mintha már rég ismernél.
Rügyfakasztó kikeletkor
Szőttünk édes álmokat
Benne csak a virág s madárdal,
Két szív és egy gondolat.
Lassan száll az esti szellő
Búsan szól vissza a szél,
És a szem amerre ellát
Csupa sárguló falevél.
Egy legény ül csónakjában
Ajkáról bús nóta szól,
Bele sír az éjszakába
Vele sír az őszi szél.
A babája tőle távol,
Messze él és messze jár,
Három éve múlt az ősszel,
Hogy behívta őt a Cár.
Üzenet jött szelek szárnyán,
Más az élet, más a táj,
És azóta nincs gazdája,
Egy ladiknak a Volgán.
Valahol a Volga mentén
Élt egyszer egy szőke lány,
Ki nem ismerte a szerelmet,
Boldog volt ő igazán.
Vőlegénye kérdi tőle,
Mért vagy olyan halovány?
Napjaid oly búsan telnek
Kicsiny szíved fáj talán.
Mikor ment az esküvőre,
Mosolygott ő boldogan,
Irigyelték, mert nem tudták
Hogy a szíve halva van.
Úgy simult a vőlegényhez,
Mint csicsergő kis madár,
Aki látta, mind azt hitte,
Hogy mily boldog ez a pár.
Jött az óra a templomban,
Sietett a mátka pár,
Az oltár szent zsámolyánál,
Várt már rájuk egy barát.
Könnyes szemmel kérdi tőle,
Jól meggondoltad-e magad,
Büszkén szól a szép mennyasszony-
Nem másítom szavamat.
Esküdjél a feszületre
Sikoly tőr fel az ajkán,
Halva fekszik a mennyasszony
Az oltár szent zsámolyán.
Volga, Volga öreg Volga,
Mit sem szólasz már azóta
Sok víz elfolyt már azóta
A szegény öreg Volga.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
