Élt vala e tájon tizenkét köműves,

az tizenharmadik: Kelemen köműves,

magos Déva várát, hogy felépítenék,

félvéke ezüstért, félvéka aranyért.

Amit reggel raktak, az délre leomlott,

amit délben raktak, estére leomlott.

Összetanakodék tizenkét köműves:

falat megállítni hogy lesz lehetséges?

Kinek felesége hamarább jön ide,

annak gyenge hamvát keverjük a mészbe,

az szép fehér hamvát a mészbe keverjük,

magos Déva várát azzal felépítjük.

Jó napot, jó napot, tizenkét köműves,

az tizenharmadik Kelemen köműves.

Istenem, istenem, mi lehet az oka?

Kétszer is köszöntem, senki sem fogadta?

Nyakát kettévágták, tűzzel megégették,

az ő gyenge hamvát mész közé keverték,

az szép fehér hamvát mész közé keverték,

magos Déva várát azzal építették.

Átkozott legyen hát magos Déva vára,

még a nap se süssön fényesen reája!