Dalok : Kádár Kata - emlékeimből maradvány |
Kádár Kata - emlékeimből maradvány
2008.05.03. 21:53
1971-ben rendezték meg Béres Ferenc zsűrielnök résztvevésével az országos népdalversenyt. Én a Kádár Katával készültem. Sajnos, az eredeti szövegét nem találtam meg a dalnak, a könyveim pedig eltűntek, mint a többi kottám is, melyeket gyűjtöttem, amióta az eszem tudtam.
A fesztivál előtti nap a művelődési házban rossz arcú nők hallgattak meg, s úgy éreztem, nem terjed a hangom, mintha a fejemben énekeltem volna magamban.
Másnap kiálltam a mikrofon elé, s elment a hangom.
Máskor is felléptem többek előtt, de ilyen nem történt, s később sem, csak a megyeszékhelyen, amikor prózát szerettem volna felolvasni, vagyis 1971. óta csak otthon tudtam énekelni.
Ilyen édesanyák is vannak, mint Gyulainé, a mű egyik főszereplője. Kádár Kata a jobbágyának volt a leánya, a neten talált balladák már így kerültek átírásra: Kádárnénak szép leánya.
Gyulainé édösanyám,
engedje meg azt az egyet,
hogy kérjem meg Kádár Katát,
jobbágyunknak szép leányát!
Nem engedem Kádár Katát,
jobbágyunknak szép leányát,
vagyon itten az faluban
királyleány, s báró leány.
Nem kell nékem királyleány,
nem kell nékem báróleány,
csak kell nékem Kádár Kata,
jobbágyunknak szép leánya.
Elmehetsz hát édös fiam,
Gyula Márton
Kitagadlak nem vagy fiam
sem egyszer, sem másszor.
Inasom, inasom kedvesebb inasom,
hozd elé hintómat, fogd be lovaimat!
Lovakot befogták, útnak indultanak
Egy keszkenőt adott neki Kádár Kata.
Mikor ez színébe' vörösre vátozik,
akkor életem is tudd, megvátozik!
Megyen Gyula Márton hegyeken, völgyeken,
egyszer vátozást lát a cifra keszkenőn.
Inasom, inasom kedvesebb inasom,
a föld az Istené a ló az ebeké,
forduljunk meg, vörös szín már a keszkenő,
Kádár Katának is immár rég vége lett.
A falu végénél volt a disznópásztor.
Hallod-e jó pásztor, mi újság nálatok?
Nálunk jó újság van, de neked rossz vagyon,
Mert Kádár Katának immán vége vagyon.
A te édösanyád őtet elvitette
Feneketlen tóba belé is vetette.
Jó pásztor mutasd meg hol vagyon az a tó
Aranyim mind tiéd, a lovam s a hintó.
El is mönének ők a tónak szélire.
Kádár Kata, lelkem szólj ègyet itt vagy-é?
A tóba megszólalt Kádár Kata neki,
Hozzája beugrék hamar Gyula Márton-
Édes annya vizi búvárokat kűdött
Megkapták meghalva összeölelkezve.
Egyiket temették oltár eleibe,
Másikat temették oltár háta mögé.
A kettőből kinött két kápolna-virág,
Az oltár tetején összeölelkeztek.
Az annyuk odament, le is szakasztotta
A kápolna-virág hozzá így szólala:
Átkozott légy, átkozott légy
Édesanyám Gyulainé!
Éltömben rossz vótál
Most is meggyilkoltál.
A Kádár Kata nagyobb részét ismeretlen forrásból merítettem székely balladaként, amit tudtam, átírtam, de a helyes szövegét csak az elején tudtam.
|