Valahol a Volga mentén

élt egyszer egy kisleány,

  megismerte a szerelmet,

boldog volt ő igazán.

Emlékszem az első csókra,

nem volt otthon az anyád

és az első, forró csókot

lopva, titkon adtam át.

Be is súgták az anyádnak

szerelmüket oly' korán,

hogy az anya nagy haraggal

e szavakkal jött hozzám:

Nézze kérem, én a lányom

nem prédának neveltem,

vegye el hát, vagy kerülje,

mert én ezt nem tűrhetem.

És azóta, kis Iluskám,

ritkán látjuk mi egymást,

ezért lettem juhászlegény,

te pedig szegényleány.

Volga, Volga sebes Volga,

vidd el ezt a levelet!

Mondd meg az én galambomnak,

hogy én őtet szeretem.

A virág csak egyszer nyílik

és elhervad azután,

szeretni csak egyet lehet

tiszta szívből igazán.